Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)

Honfoglalás kor

Ende, als Haarschmuck getragene Perlen, gedrehte Torques, bronzene Ohrgehänge mit Anhänger, Klapper, gedrehte und einfache offene Armringe mit rundem und rhombischem Querschnitt, femer gedrehte oder das nachahmende bronzene Armringe mit Tierkopf, Pfeilspitzen, Eisenköcher, Streitaxt und Ei vor. Im Grab 72 wurde eine Frau in einem silberbeschlagverzierten Hemd bestattet. Der im Grab 75 begrabene Frau wurde eine Tasche oder ein Gürtel in umgekehrter Lage beigegeben. In mehreren Männergräbern fanden wir auf Waffen hinweisende Spuren: (Streit)axt, die Beinplatte eines Bogengriffes und zahlreiche Pfeilspitzen verschiedenen Types (1 bis 4 St. pro Grab). Im Grab 81 kam ein Köcher mit Eisenversteifung (darin auch Pfeilspitzen) in situ ans Tageslicht. Außer dem Gräberfeld aus dem 10. bis 11. Jahrhundert legten wir mehrere völkerwanderungszeitliche Siedlungsobjekte auf, die mit den Gräbern in mehreren Fällen in stratigraphischen Verhältnis standen. Bis dahin kamen vermutlich ein awarisches Haus, einige sarmatische (und awarische?) Getreide- und Abbfallgruben, ein Brunnen und einige Grabenabschnitte unbekannten Alters zum Vorschein. Zsolt Gallina 96. KARCSA-KORMOSKA (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) (V.) 1997. V. 5-28. között folytattuk a karcsai 11. századi temető tavaly megkezdett feltárását. Ez idő alatt feltártuk a 24-102. sírokat, tehát összesen 78 temetkezést. A temetőt három oldalról sikerült lehatárolni, egyedül a DK-i oldalon várható még újabb sírok előkerülése. A sírok sorokba, s a sorok kisebb csoportokba rendeződnek. Feltűnő, hogy a temető közepén mintegy 10x10 méteres üres sáv van, ahol nem találtunk temetkezéseket. Habár régészeti nyoma nincs, de feltehető, hogy e helyen egy talpakon álló kis fatemplom volt hajdan, s e rész ezért maradt szabadon. Ez egyben azt is jelentené, hogy a temetőt benépesítő közösség már keresztény volt. Mindennek nem mond ellent az előkerült leletanyag. Ez utóbbi első pillantásra rendkívül szegényesnek tűnik, hiszen csupán S-végű hajkarikák, gyűrűk, gyöngyök és pénzek voltak a sírokban. Az ékszerek azonban szinte kivétel nélkül rendkívül jó minőségű ezüstből készültek, ami e hajdani közösség anyagi erejére utal. Más ékszerek vagy használati tárgyak sírba helyezését nyilván az új vallás tiltotta. A pénzek közül a legkorábbi egy Béla dux (1046-1060) veret, a többség Szt. László (1077-1095) érméje, a legkésőbbi pedig egy Könyves Kálmán (1096-1116) dénár. E pénzek egyben megadják a temető nyitásának és lezárásának időhatárait is, aminek nem mond ellent az előkerült többi lelet sem. A Kálmándénár rendkívüli ritkaságnak számít, eddig csupán az andornaktályai éremkincsből ismerték e pénztípus 6 darabját, s mindeddig nem szerepelt a különböző katalógusokban sem. Érdekes babonás szokásoknak is a nyomára akadtunk: a temető É-i szélét lezáró két sírban (58., 59. sír) a temetés során az elhunytakra édesvízi csigákat dobtak. Hasonlójelenséggel másutt még nem találkoztam. A temető leletanyaga semmiféle kapcsolatot nem mutat a korai, 10. századi (Karos) temetőkkel. Érdekesnek ígérkezik a két lelőhely antropológiai anyagának összevetése. A két lelőhelyet azonban legalább 80 év választja el egymástól, így továbbra is kérdéses marad, hogy a 950 körül eltelepített katonai kíséret helyét kik és mikor foglalták el a Bodrogközben. A karcsai temető népessége legfeljebb a 10. sz. közepén betelepített valamely csoport leszármazottja lehet, amelyik maga is új szállást nyitott a 11. sz. második harmadának az elején. A lelőhely teljes feltárása azonban így is tudományágunk nagy nyeresége, hiszen hasonló, akár csak részlegesen feltárt temetőt mindeddig nem ismertük ebből a régióból. Továbbra is felvethető, hogy a karcsai temető felhagyása egybe eshet a közeli (1 km-re fekvő) karcsai templom építésével. 114