Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Árpád-kor

130. Regöly-Sánc (Tolna m.) (XXXI). A regölyi Sáncon 1994-ben egy feltehetően Árpád-kori templom maradványait találtuk, akkor az apszis D-i felét és a D-i fal egy szakaszát tártuk fel. 1995-ben a templom többi része került feltárásra, megállapíthattuk, hogy a templom 13,80 m hosszú, 7,20 m széles volt, egyhajós, kívül félköríves, belül trapézalakú apszissal. Belméret: 10,70 m x 4,70 m. A kisméretű templomot még az Árpád-korban (XII. sz. vége-XIII. sz. eleje) kibővítették. A nyugati falat a sarkok kivételével kiszedték, és a nyugati irányban 4,60 m x 6,90 m nagyságú részt toldottak a templomhoz. A toldás belsejében két pillér gödrét találtuk meg, aljukban habarcsban téglalenyomatokat. A templom tájolása majdnem pontosan K-Ny-i. A DNy-ÉK-i irányban húzódó mai telekhatár két részre osztotta a templomot. A telekhatártól D-re téglából készült fal alsó maradványát találtuk meg, az északi részen a téglafalat az ÉNy-i sarok kis darabjától eltekintve, az utolsó darabig kitermelték. Helyét apró, habarcsos téglatörmelék töltötte ki. A nyugati toldás sárga agyagból készült. A felmenő fal jellegét nem lehetett megállapítani. A templomhajóban nyitott É-D-i irányú szondában 3 sírt tártunk fel. A kutatóárok metszete egyértelműen bizonyította, hogy a templom belsejében történt temetkezések a templom padlószintjét teljesen megsemmisítették. Az apszis ÉK-i oldalán csontokkal teli gödrök mutatkoztak. A templom körül is sírfoltok voltak megfigyelhetőek. A feltárás során több szórvány Zsigmond dénárt (CNH 11.121.) találtunk. Munkatárs: Gere László. G. Vizi Márta 131. Sarkadkeresztúr-5. Ih., Egyház mögött (Békés m.) (II). Az őszi mélyszántást követően 1995 februárjának elején figyelt fel a terület bérlője arra, hogy a lelőhelyen rengeteg embercsontot hozott felszínre az eddiginél mélyebb szántás. A csontok között egy épület alapjait is megfigyelte. A helyszíni szemlén egy Árpád-kori falu templomának és temetőjének a helyét azonosítottuk. A leletmentés során feltártuk az egyhajós, négyszögletes szentélyű, 10,95 méter hosszú és 6,15 méter széles templomot, s a templom körüli temető 14 sírját. Az épület alapozási árkának aljára földrétegeket döngöltek, s erre téglasorokat helyeztek, melyekhez gyenge minőségű, erősen homokos összetételű kötőanyagot használtak. A templom diadalívének jelentősen beugró alapozása volt, a nyugati zárófallal párhuzamosan pedig egy karzattartó alapozása is előkerült. Ez utóbbinak a főfalakéhoz viszonyítva sekélyebb aljába ugyancsak földet döngöltek, 96