Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Árpád-kor

A házak betöltése egynemű volt: sötétszürke, kevert talaj. Egyes házakhoz élelemtároló vermek és szabadon álló kemencék is tartoztak. Utóbbiak hosszabb ideig tartó, intenzív használatáról tanúskodnak a vastagon, vörösre átégett oldalfalak, valamint a használat során megrepedezett sütőfelület, a sütőfelületeknek azonban ennek ellenére is csak egy tapasztásrétege volt. A házhelyekhez hasonló méretű telekrészek voltak a gabona és más termények tárolására és feldolgozására szolgáló szérűskertek. Egy-egy telken belül az előbbiekhez képest mélyebb és szélesebb árkokkal határolt kisebb udvarok is voltak, itt őrizték a kisebb háziállatokat és a család tulajdonában lévő igavonó állatokat. A falu belterületét 4 m széles, 2 m mély nagy határárok övezte, melynek csaknem 50 m hosszú, összefüggő szakaszát sikerült feltárnunk. A nagy határárok és a telkek közötti határárkok iránya a természetes domborzati felszín lejtését követték és a falu északi oldalán folyó patakba vezették a falu területéről lefolyó csapadékot, belvizeket. A településrészletet még az Árpád-korban, a XII-XIII. században megszüntették, mégpedig valószínűleg a kedvezőtlen vízrajzi állapotok miatt. A dombhát vizenyős, mocsaras területbe érő aljának egy részét viszont a szórványos leletek tanúsága szerint még a késői középkorban is lakhatták. Bencze Zoltán-lrásné dr. Metis Katalin Budapest XV., Rákospalota (98020 hrsz) (M0 Autópálya 72,2 km. I. sz. Ih. ÉNy-i vasútoldal-Patakpart) Id. 6/2. sz. 116. Csongrád-Ellésmonostor* (Csongrád m.) (XXIX). 1993-ban feltártuk és dokumentáltuk a monostor háromhajós templomát (a két sávalapozás és a Ny-i zárófal közötti rész kivételével), tisztáztuk a támpillérek szerkezetét. Feltártunk egy, a templom déli zárófalához épült pince(?) részletet, melynek lejárata az alapozásba bevágott lépcsőfokokon keresztül vezetett. A templom melletti kápolna apszisa előtt egy eddig ismeretlen rendeltetésű vörös agyag alapozás-részlet került elő. 1993-ban 11 sírt bontottunk ki - eddig összesen 321 temetkezésről van tudomásunk -, többek között az ÉNy-i toronyban egy kettős sírt, ahol az egyik váznak csontveretes öve, a másiknak pedig egy vascsatja volt. 1994-ben a már teljes egészében feltárt háromhajós templomot konzerváltuk. Ehhez befejeztük a két sávalapozás és a Ny-i zárófal * Id. 7/A. sz. lábjegyzet. 86