Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Árpád-kor

közötti rész feltárását. Az északi sávalapozás végében, az alapba beásva két gyermeksír volt. A konzerválást a dortmundi Műszaki Főiskola hallgatói végezték. Munkatárs: Szigethy Zsolt restaurátor (Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely). Pávai Éva Esztergom, Kossuth u. 14-18. Id. 52. sz. 117. Esztergom-Vár (MRT 5. k. 8/1. Ih.) (Komárom-Esztergom m.) (X). Az 1995. évi várásatás során a XII. századi palotától ÉNy-ra, a palota Ny-i falával párhuzamosan, attól mintegy 200-240 m-re egy legalsó kősorig elbontott kőfal maradványát találtuk. Az egykori sziklaperemen húzódó, egyelőre 10 m hosszan megtalált, 120-150 cm széles fal legalsó kősóra sóderba van rakva, kevés habarccsal. Egyetlen helyen a falhoz keskeny sávban, vékony, 3-5 cm vastag római rétegződést is találtunk, edénytöredékekkel. Az egyik kutatóárokban a fal kisebb felmenő szakasza is megmaradt, opus spicatum rakással. Az edénytöredékek (néhány terra sigillata is!), valamint a rétegződések alapján az alapfal minden valószínűség szerint a római castellum külső, Ny-i falának első ismert maradványa. A fal közelében több őskori (bronzkor, kora vaskor) és késő kelta gödör maradványa került feltárásra. H. Kelemen Márta A Vitéz palotában és közvetlen környezetében több helyen dolgoztunk: A „kaszárnya" épület Ny-i és D-i falán belülről, illetve a K-i fal belső és külső oldalán is végeztünk falkutatásokat. Az ún. „közép-főfalról" (kaszárnya épület Ny-i fala) bebizonyosodott, hogy annak alsó, középkori részei ugyan csak csonkokban állnak, azonban minden megmaradt rész azonos magasságban, vízszintes felületben végződik. Ez a falegyen a Vitéz-féle nagyteremnek a K-i ablakfülkében megmaradt téglapadló szintje alatt végződik, rajta (minden faikorona-maradványon) vékony agyagréteg helyezkedik el, erre épült a barokk emeleti fal. Ez a falegyen az épület É-i végétől a börtön-helyiség ÉNy-i sarkáig tart, ahonnét a palota D-i és K-i homokzati faláig az egykori járószint fölé emelkedik. E kiemelkedő rész egy karzat alépítménye lehetett a nagytermen belül. A keleti falból több helyen Árpád-kori és gótikus kőfaragványokat bontottunk ki. Az emelet középkori ablakai közül (É-ról a 2. sz.) rézsűs gótikus, majd beszűkített, a barokk időben is átalakított, végül befalazott ablakot teljesen kibontottuk. A földszint D-i falában korábban megtalált 87