Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)
Honfoglalás kor
nyaiból négy földbemélyített házat tártunk fel, ezek különböző típusúak voltak, jellegzetes azonban, hogy három közülük egy sorban helyezkedett el, a már a korábbi ásatási időszak alatt megfigyelt faluszéli házsorhoz csatlakozva, illetőleg azt folytatva. Az ásatáson részt vett Homola István, Szincsák Mónika, László János. Kissné Cseh Julianna-Vékony Gábor 110. Vereb (Fejér m.) 1853-ban Végh János (1817-1918) verebi földbirtokos szolgáltatta be a Nemzeti Múzeumnak a hazánkban másodikként előkerült honfoglalás kori sírt, amelyet Érdy János tett közzé. Ez azonban az első honfoglalás kori sír, amelynek helyét máig pontosan ismerjük, mivel helyét később emlékoszloppal jelölték meg. A lelőhely a Verebet Lovasberénnyel összekötő út északi oldalán van, egy nagy kiterjedésű domb délkeleti nyúlványán. Az emlékoszlopot ugyan valamivel északabbra helyezték a II. világháború után, amikor a műutat megépítették és kiszélesítették. A múlt században a sír az út északi oldalán lévő árokban került elő egy kiadós esőzés után, amikor az utat javították. A hitelesítő ásatást azonban nem csupán az érdekes tudománytörténeti adatok tették szükségszerűvé, hanem az a körülmény is, hogy a verebi lovassír mellékletei igen archaikus formát mutatnak (különösen a karikás övveret), s feltehető, hogy a honfoglalók első nemzedékének tagját temethették ide. Az országút két oldalán a lelőhely magasságában két szelvényt és három kisebb árkot tártunk fel, összesen mintegy 190 m 2-nyi területet. Sem sírfoltot, sem sírt nem találtunk, így nagy valószínűséggel kizárható, hogy a múlt századi lelőhelyen még sírok lennének. Ásatásunk eredménytelensége azonban korántsem bizonyítéka annak, hogy magányos lovassírra bukkantak itt 1853-ban. Az országút és az azt övező két árok mintegy 16-17 méternyi szeletet vágott ki a dombból, így jónéhány sír pusztulhatott el. Az ásatáson a budapesti, szegedi és miskolci egyetem, valamint a szombathelyi tanárképző főiskola hallgatói vettek részt. Munkatárs: Keszi Tamás régész. Révész László-Fodor István 82
