Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

kezdődött, majd a boltozat beomlása, a bontás és a terület betöltése következett. A bontást keltezi a XIX. századi rézpénz. A sekrestye: a középen nyitott kutatóárokban egy négyszögletes téglaalapozást tártunk fel, szélére ráhúzódott a padló fektetőhabarcsa, de középső részén felmenő falazat habarcslenyomata maradt meg. Az alapozás egy középpilléré lehetett. Ny-i felében, a két sarokpillér között egy beásás törte át a padlószintet. A sarokpillérek építési rétegét a falak mentén lehetett megfigyelni. A helyiség Ny-i falának vastag, kemény építési rétege mélyebben feküdt. A sarokpillérek, és velük együtt a sekrestye É-i, Ny-i és D-i falai elválnak a K-i faltól, vagyis a kerengőfolyosó hátfalától. Ez annyit jelent, hogy a sekrestye későbbi a kerengőnél. Az eltérés ugyanakkor adódhat az építési menetből is, nem jelent szükségszerűen új periódust. A hátsó udvar: A káptalanterem mögötti szakaszon a külső falsíkok kutatása során megvizsgáltuk a hátsó udvar szintjeit is. A falak a középkor végi külső szint magasságáig vannak visszabontva. Ezt a szintet a kolostor pusztulásának tetőcseréprétege jelzi. Alatta törmelékes feltöltés húzódik a XV. század eleji udvarszintig, majd tömör agyagos feltöltés kezdődik. Egy 1981-82-es szondát kitisztítottunk a poligon ÉK-i sarkánál, ebben megfigyeltük a fal alapozásának tetejét, amely még az agyagos rétegben található. Búzás Gergely-Laszlovszky JózsefRomhányi Beatrix-Szőke Mátyás 169/3. Visegrád-királyi palota (Pest m.) (XXXIX). Az ÉNy-i és ÉK-i palota területén folytattuk az alsó fogadóudvar feltárását. A középkor végi udvarszint alá tavaly nyitott szelvények sorát kiegészítve két metszetet nyertünk az udvar közepén. A szelvények a területen 1994-ben talált, XIV. századi kőépület K-i, illetve Ny-i fala felett húzódnak. Az É-i fal felett nyitott szelvényben az épület belső terének K-i negyedéből kétharmad részt feltártunk. Elbontottuk a III. számú Anjou-kori pilléralapozást. A belőle kiemelt faragott kövek nagyobb része ugyanahhoz a templomhoz tartozott, amelynek köveit az I. és a II. alapozásban is megtaláltuk, ám másik részéről bebizonyosodott, hogy a fogadóudvar alatt feltárt Anjou-kori kőházból származik. Az ásatások így tisztázták a befejezetlen templom és a kőépület kronológiáját, valamint ez utóbbi K-i felének alaprajzi elrendezését. Az 1320-as évektől az udvar K-i felén egy utca húzódott, kétoldalán nagyméretű kúriákkal. Az északkeleti palota alatt egy falakkal övezett, 125