Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

valószínűleg faszerkezetű ház állhatott. Ennek a DNy-i sarka előtt helyezkedett el az az egyszer megújított tüzelőfelületű kerek kemence, amelyet a 94/4. szelvényben tártunk fel. A kemence tapasztásai bekarcolt vonalas XIII-, korai XIV. századi jellegű kerámiát tartalmaztak. Hamusgödrének téglái pontosan megegyeztek az utca túloldalán, a mai alsó fogadóudvar alatt talált ház tégláival, ami egyértelműen bizonyítja egykorúságukat. E kőház 15 m széles és feltehetően 30 m hosszú, É-D-i tengelyű emeletes kőépület lehetett. Járószintje 2 m mélységben a középkor végi udvarszint alatt került elő. Földszintjén egy, az egykori emeletet fűtő hypocaustumot tártunk fel. A kemence agyagba rakott kövekből épült az ÉK-i sarokba. Téglalap alakú tűztere előtt kis fűtőhelyiség van. A fűtőhelyiség ajtajának két alsó szárköve in situ maradt meg, akárcsak a DNy-i sarok armírozásának alsó kváderei. A fűtőajtó küszöbköve eredeti helyéről kimozdulva ugyan, de a válaszfalon került elő. A III. számú pilléralapból előkerültek a fűtőajtó szárkövei és a szemöldökkö egy része. Ugyanitt találtunk számos átégett hypocaustum fedlapot, továbbá más erősen átégett, jobbára átfaragások nyomait mutató andezittufa lapot - amelyek minden bizonnyal a tűztér burkolatához tartoztak -, valamint egy négyzetes és egy sokszögű, kerek, horonnyal profilált nyílással ellátott, kőkeretet, szintén erősen átégve (a füstnyílások keretei lehettek). A földszint főbejárata a hosszoldal közepén nyílott, közvetlenül az utcára. Egy mellékajtó a ház északi oldalához csatlakozó kertbe vezetett. Az ajtók küszöbköveit kiszedték, de a K-i ajtóét kettétörve, a darabokat egymásra helyezve visszarakták a helyére. A küszöbök mögött az ajtófülkében a faltetőt pallókkal fedték le, amelyek lenyomata fennmaradt. Az épülethez tartozhatott még néhány profilálatlan, andezittufa nyíláskeret, egy élszedett profilú sarokkandalló, valamint támpillér-eiemek. Feltűnő, hogy az ÉK-i palota D-i nagypince lejárója feletti erkélyalépítménybe ugyanilyen kandallóelem, illetve hypocaustum fedkövek vannak befalazva. Feltehetően ezek is a Károly Róbert-kori házból származnak, nyilván harmadlagos beépítés révén kerültek ide. Az épület padlószintjén nagy mennyiségű XIV. századi kerámiát találtunk. A házat két - korábbi ásatások során - a külső járószintjén talált Károly Róbert pénz keltezi. A kúria igen hamar, már az 1330-as években használaton kívül kerülhetett, külső és belső járószintjére leletszegény barna feltöltést terítettek. Az épületbe egy kőfaragóműhely költözött, ahol a szemközti telken, a korábbi udvarház déli oldala mellé, ekkor épülő templom szentélyének és talán kerengőjének a köveit készítették. A köveket az épületen kívül, nyitott színekben faragták. A két bejárat körzetében találtunk jelentős kőfaragósifra réteget a barna feltötés felett, 126