Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

mennyiségéhez képest igen kevés kora-vaskori és középkori lelet került elő. Majd az „Y" É-i szárának föld alatt lévő Ny-i, mintegy 7 m hosszúságú szakaszát tártuk fel. A 2,6 m széles falazat itt már teljesen a falak belső síkján található padka szintjéig volt pusztulva; ám jól láthatóan nekifutott a nagy sziklaárok külső szegélyét alkotó sziklalejtőnek. Ezután elkezdtük az „Y" szárai által közrefogott belső térrész Ny-i felén található törmelékdomb elhordását. E munkálat folyamán rábukkantunk a területet Ny-ról határoló, függőlegesen faragott sziklafalra, melyből eddig kb. 6 m hosszú szakaszt sikerült kiszabadítanunk a 2,5-3 m magas törmelék alól. Az omladék leletanyagban igen szegényesnek bizonyult, viszont jelentős mennyiségű (12 db) középkori gránátot tartalmazott. II. Leletmentés: 1995 augusztusában - a DK-i körítőfal helyreállítási munkálata részeként - gépi erővel nagy felületen megkezdődött a föld kitermelése. A munkálatok régészeti ellenőrzés mellett zajlottak, mégis egy temetkezés teljesen elpusztult, egy másik pedig erősen csonkolt állapotban látott napvilágot. A csekély melléklettel (mindössze egyetlen törött nyílhegy) ellátott temetkezés pontosabb korát csak a környező réteg leletanyagának feldolgozása után lehet majd meghatározni. A megmozgatott föld- és egyéb törmelékből igen tekintélyes mennyiségű késő középkori (XV-XVII. századi) leletanyagot gyűjthettünk: faragott és kváder kövek, cserepek, állatcsontok, vastárgyak, harci lövedékek stb. Iván László 169/2. Visegrád-Ferences kolostor (Pest m.) (XXXIX). 1995-ben feltártuk a K-i szárny É-i végét elfoglaló pinceelőteret, a káptalantermet, a K-i szárny átjárófolyosója előtti kerengőszakaszt és megkezdtük a káptalanterem előtti kerengőszakasz kiásását is. Az összes szelvényt a középkor végi padlószintig mélyítettük le. A sekrestyében két kutatóárkot nyitottunk a középkor végi padlószint alá mélyedő beásásokban. A pinceelőtér: a helyiség Ny-i falának É-i végén ajtó nyílott, küszöbköve és két alsó szárköve maradt fenn, ezek másodlagosan felhasznált kőfaragványok, az ajtót később elfalazták. Az elfalazás téglából, márgalapokból és rózsaszínűre festett, kétszer hornyolt kerengőbordákból készült. A helyiség padlószintjén is több kerengőborda került elő. Az É-i falat nem tudtuk feltárni, csak ÉNy-i indítását kerestük meg. A helyiség K-i fala áll a legmagasabban. Közepén formátlan áttörés van, amelyen át a pincegádor nyílik, ez másodlagosan épült hozzá a falhoz. A kolostorfal és a pincegádor falának csatlakozásánál több, tégla falsíkjavítás figyelhető meg, ill. egy-egy téglából falazott, keskeny, magasra helyezett ablak igen meredek rézsűjének alja. A D-i fal sok másodlagosan felhasznált faragott követ tartalmaz. E fal előtt egy újkori házfal 122