Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

kőalapozását tártuk fel, egy kymatagos reneszánsz nyíláskeret és még néhány kőfaragvány-töredék került elő. A helyiség a kolostornégyszöggel együtt, a XV. század első felében épült, az 1500 utáni nagy átépítés során készült el mögötte a pince. Ekkor törték át É-i falát a pincegádor ajtaja számára. Ugyanekkor helyezték el a kerengőből nyíló ajtajába egy Zsigmond-kori ajtó szemöldökkövéből kialakított szárköveket. Feltehetően az É-i kerengőszárny boltozatának beomlása után, annak anyagát felhasználva falazták el a kerengőből nyíló ajtót. Ekkor még a helyiség középkori járószintjét használták. Nem tudjuk, hogy ekkor hol lehetett bejutni, hacsak a még feltáratlan É-i falon nem volt egy ajtó. A helyiség csak a XVIII-XIX. században pusztult el. A káptalanterem: a K-i szárny középső helyisége, egy nyolcszög három oldalával záródó, téglalap alaprajzú kápolna. Ny-i falán, a középtengelytől D felé jelentősen eltolva ajtó nyílik. A keretkövei nem maradtak fenn. Az É-i fal sok másodlagosan felhasznált faragott követ tartalmaz. A poligon külső sarkain nincsenek támpillérek, hanem külső és belső sarokarmírozás alsó kváderei maradtak meg. A falakon elég jó állapotban látható a fehérre meszelt vakolat. A helyiség K-i végében szabadon álló, főleg téglából épített oltár emelkedik. Falazatában néhány másodlagosan felhasznált faragott kő is megfigyelhető: így egy Zsigmond-kori pálcatagos profilú ajtókeret csúcsívzáróköve (a profil megegyezik a szomszédos D-i folyosó kerengőre néző ajtajában megmaradt bal szárkő profiljával), egy ujjasborda (a káptalanterem boltozatának bordaprofilja). Az oltár hátuljában egy fülke alja maradt meg. Elöl az oltárasztalhoz téglából falazott lépcső csatlakozik. A lépcsőn valamikor tüzet raktak, ami erősen bekormozta az oltár első oldalát. Az oltár előtt két, kőalapozású, téglából falazott lépcső osztja két részre a helyiséget. A téglapadló csak az emelt szentélyben maradt meg, az oltár mögött nagy, összefüggő felületen, a hajórészben csak az erősen rongált fektetőhabarcsot találtuk meg. A padlószintbe a helyiség ÉNy-i felében beásás mélyedt, melyben a padlószint alatt, egy K-Ny-i irányú, erősen rongált, andezittufából rakott fal É-i falsíkját találtuk meg. A káptalanterem Ny-i fala jól láthatóan ráépült erre a visszabontott korai falra. A káptalanteremben 1981-82-ben ásatást végeztek, mindössze a DNy-i sarok maradt érintetlen, illetve az oltár előtti sávban csak a boltozatomladékig mentek el. A bolygatatlanul maradt részen a betöltés fölső, földes, újkori rétege alatt vastag fal és boltozatomladékot találtunk (mészkő, zöld andezittufa ujjasborda, X és Y csomópont, egyszer hornyolt andezittufa borda). Az omladékréteg alatt vékony kormos réteg 123