Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

Szt. György kápolna mellé. A pincét csak később, a Jagelló-korban tömték be. A betöltés egyik, mészkőporos kőfaragósifrás rétegéből többek között törött, rontott, kétszer hornyolt kerengőborda is előkerült. Talán ekkor épülhetett egy másik, téglaboltozatos pince a délről szomszédos helyiség Ny-i felébe. Az északi kerengőben annak a nagy süllyedésnek az okát próbáltuk felderíteni, amelyet ezen a szakaszon lehet tapasztalni, a középkor végi járószinten. Kiderült, hogy a kolostor építése előtti terep itt erőteljesen süllyed nyugat felé, és csak az építkezés során töltötték fel. A XV. századi kerengőfalakat még lealapozták a staabil eredeti talajszintre - ezért azok nem is süllyedtek meg -, de a középső oszlopsor XVI. századi sávalapozását, már csak a laza feltöltésbe ásták be. Valamikor ezután, talán, egy árvíz következtében rokkant meg ez a feltöltés, ami a sávalapozás eltűrését eredményezte. Az ásatáson részt vettek az ELTE Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszékének hallgatói, valamint Patrice Beck vezetésével a dijoni egyetem régészhallgatói. Laszlovszky József-Szőke MátyásBuzás Gergely-Romhányi Beatrix 167/3. Visegrád-királyi palota (Pest m.) (XXXIX). 1994-ben az északkeleti palota délnyugati sarkát vizsgáltuk. A déli homlokzati fal alapozását tártuk fel. Megállapítottuk, hogy a fal alsó részét képező, a felmenőnél korábbi, eltérő szerkezetű falazat legalább a déli mellékpince meglévő boltválláig, tehát az egész kutatható szakaszon megvan. Az újkori boltváll számára épült köpenyfal miatt keletebbre nem tudtunk kutatni. A délkeleti, a délnyugati és az északi Anjou-kori pilléralapozást ástuk körül 1 m-es szélességben, az érintetlen altalajba mélyedő falazatok aljáig. A rétegződés mindhárom kutatóárokban megközelítőleg azonos volt: a sárga agyagos altalaj elmosódott határvonallal váltott át egy barna, szórványosXIII. századi kerámiatöredékeket is tartalmazó feltötődés rétegébe. E réteg felszínén egy kemence helyezkedett el, sütőfelületének tapasztásaiból, illetve a hamusgödre mellett kialakított, téglákkal körülrakott gödörből XIII. századi kerámia, illetve az említett gödörből egy XIII. század közepi osztrák pénz került elő. Egy kavicsos, kőzúzalékos barna réteg takarta a fent leírtakat. Ennek felületén több tornalándzsa-hegyet és lópatkót találtunk. A kavicsos réteg valószínűleg a palota területén folyó első nagyobb építkezések földmunkái során kerülhetett a helyére, a XIV. század első felében. Ezt 116