Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

követte egy feltöltési réteg felett egy újabb építkezés zöld kősifra-, illetve habarcsrétege, amely már a mai déli nagypince elődjének fennmaradt falaihoz kapcsolódott. Ezt az építési réteget lila kőzúzalék fedte. A pilléralapozások a lila kőzúzalék-réteg tetejéről vannak leásva. Az alapozások mélysége kb. 2,5 m. Még az alsó kősorokban is másodlagos faragott kövek találhatóak. A legkevesebb faragvány a XIX. században megcsonkított délkeleti pillérben van. Ezt szét is bontottuk, mindössze az alsó kősor faragatlan tömbjeit hagytuk meg a helyén. Az alapozásnak elsősorban a fölső részén, és a falszéleken voltak faragványok, a falmag öntött szerkezetű volt szinte kizárólag törtkőből készült. Két félkész faragvány is előbukkant: egy keresztboltozati zárókő és egy ablakzáradék ívkő. Az északnyugati palota területén, a fogadóudvar feltárását folytattuk. A fölső újkori feltöltés még itt maradt alsó rétege után a palota pusztulásának vékony feltöltődési rétege, majd a XV. század végi építkezések téglatörmelékes-, illetve fehér kőporrétege következett. Ez alatt a Zsigmond-kori palotaépítkezés zöld kősifráját találtuk, ami egy épületbontásból vagy átalakításból származó levert vakolatból álló sittréteget fedett. E rétegeket Anjou-kori I. csoportból származó kályhacsempe-töredékek keltezik. Alattuk tetőcserép-réteg, majd vékony agyagos földréteg húzódik. Az agyagrétegből egy olyan lajtamészkő faragványtöredék bukkant elő, amelynek profilja többek között az Anjou-kori pilléralapozásokba másodlagosan befalazott kövek közül is ismert. E szint alatt egy 14,7 m hosszú kőépület két párhuzamos É-D-i irányú falát találtuk meg. Az épület bontási és építési rétege alatt a belső padlószint vörösbarna agyaga, majd az altalaj szürke iszapja került elő. Az épület építési rétege alatt a szomszédos szelvényben 1989-ben egy 1309-1315 között vert báni dénár került elő (ÉH 29). Az árok északi felében, az épület padlószintjén két lapos követ találtunk, amelyek három, nagyjából egyenlő szakaszra osztják a belső teret. Feltehetően a födémtartó faoszlopok alapjai voltak. Az épülettől keletre, az építési réteg alatti agyagos szintből tornalándzsa hegye és patkó került elő. Az épület alaprajzát tovább vizsgálva, újabb szelvényeket nyitottunk: a keleti fal vonalában, az északi palota oszlopos folyosójának bejárata előtt. Megtaláltuk az épület északkeleti sarkát, megállapítottuk, hogy a már korábban feltárt Zsigmond-kori udvarszint alatt vastag tetőcserepes, agyagos réteg következett, majd vastag, igen kemény építési habarcs, végül sötétbarna agyag. Búzás Gergely-Szőke Mátyás 117