Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

A kőfaragványok egy része - a lelőhely alapján - a Vitéz-palota, más részük a Szt. Adalbert székesegyház tartozékai voltak. Horváth István 144. Fehérvárcsurgó-Károlyi-kastély (Fejér m.) (XXX). Az 1994-es évben is ez épület belsejében végeztünk kutatást. Ennek során megállapítottuk, hogy az a kapuátjáró, amelyik a későbbi átépítések során nagyobbrészt eltűnt, korai, „LT alaprajzú épület rövidebb, keleti tömbjének középtengelyében helyezkedett el (déli kapu), nem tartozott a legkorábbi épület struktúrájához, hanem később, a középfófal áttörésével alakították ki. Ez az oka annak, hogy a déli kapuval azonos periódushoz tartozó falak nem is illeszkednek az épület nyilvánvalóan legkorábbi korszakához tartozó délkeleti pincerész keresztfalaihoz. A hajdani nyugati homlokzat előtt feltártuk az udvari járószintet, dolomitzúzalékkal fedték. A déli szárny udvari homlokzata előtt, a mai oszlopos folyosó alatt, egy 38 cm vastag, 32 cm-re visszaugratott falszakaszra akadtunk, amely valószínűleg egy korai mellvédfal maradványa lehet. Rögzíteni tudtuk az udvari szint egy kb. 30 cm-es emelését és feltártuk az ennek kialakításakor létrehozott járószint maradványait is. Balázsik Tamás 145. Füzesabony-Szikszópuszta, Szent Vendel-kápolna (Heves m.) (IX). A kápolnarom korlátozott mértékű kutatására az épület műemléki helyreállításához kapcsolódva került sor. A kosáríves szentélyzáródású, két melléktérrel bővített épület jelentős részt kváderes falazatában olyan, másodlagosan felhasznált, Árpád-kori építészeti faragványok (félköríves záródású ablak keretének darabja, párkányelem) láthatók, amelyek valószínűleg az elpusztult falu pápai tizedjegyzékben említett templomából származnak. (Romok említésére vonatkozó adat 1732-ból ismert.) A régészeti kutatás egyetlen, az épület belsejében ásott, a téglapadlótól számítva 180 cm mély, az alapozás vizsgálatára koncentráló kutatógödörre korlátozódhatott. Eszerint a törtköves alapozás - amelynek alja -180 cm-nél mélyebben van - lefelé fokozatosan szélesedik. A legalsó, megfigyelt talajréteg csontokkal, csigaházmaradványokkal, építési törmelékkel kevert fekete föld. Az efelett lévő rétegek szintén tartalmaznak csontokat és törmeléket. A déli oldalon jelentkező falelválás ellenére sem látszik igazolhatónak, hogy az 1760-ban „újonnan épített"ként említett kápolna a középkori templom maradványaira épült volna. A környező szántóföldön gyűjthető kerámiatöredékek egykori település létére utalnak. Balázsik Tamás 99