Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Középkor

sarokszakaszban előkerült a beszakadt boltozat, nyugatabbra azonban csak szórványosan találtunk bordákat. A középoszlopsor sávalapozásán előkerültek az oszlopbázisok lenyomatai. A sávalap erőteljes megsüllyedése megengedi azt a feltételezést, hogy az északi szárny boltozata talán soha sem épült meg teljesen. Megállapíthattuk, hogy az északi kerengőfolyosó eredetileg kelet felé továbbfutott, és közvetlenül a végéből nyílhatott a keleti szárny mögötti, ma is ép pince. A folyosó keleti szakaszát csak a XVI. század eleji átépítés során választották le egy önálló helyiségnek. Az új válaszfalba egy ajtót helyeztek el, amelynek fennmaradt alsó szárkövei egy korábbi ajtó szemöldökkövéból készültek. A kerengőboltozat beomlása után ezt a bejáratot kerengőbordákkal elfalazták. A tavalyi ásatási területen, az északi kerengőszárny nyugati felében egy csatornát tártunk fel, amely a folyosó padlásszintje alatt vezette ki a belső udvarról a vizet észak felé. Ugyanitt a kerengófalba beépítve egy félkész boltozati zárókövet találtunk. A kerengő délnyugati sarkában a kolostor építési rétege alatt többrétegű agyagos betöltést tártunk fel. Régészek: Búzás Gergely (MKM Visegrád), Laszlovszky József (ELTE BTK Középkori és Koraújkori Régészeti Tancsék), Romhányi Beatrix (ELTE BTK Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszék), Szőke Mátyás (MKM Visegrád). Az ásatáson részt vettek az ELTE BTK Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszék hallgatói, továbbá a dijoni (Franciaország) egyetem három régészhallgatója. Búzás Gergely 130/3. Visegrád-Királyi palota (Pest m.) (XXXIX). A visegrádi királyi palota ÉNy-i és EK-i részén végeztünk 1993-ban kutatásokat. Az ÉNy-i palotához tartozó alsó fogadó udvaron folytattuk a tavalyi évben meghagyott kb. 50 cm vastag újkori réteg elbontását a középkori udvarszintről. Ebből idén is igen gazdag XVIII. századi leletanyag került elő. Az ÉK-i palota területén két kutatóárokkal vizsgáltuk meg a Ny-i szárny középső termét. A feltárt rétegek és korábbi ásatási, valamint falkutatási megfigyelések alapján megállapíthatjuk, hogy a nyugati szárny területén a legelső építmény az az L, vagy U alakú támfal volt, amelynek vastagabb nyugati része a palota nyugati homlokzata mögött került elő, déli vékonyabb szárnya pedig az nyugati szárny középső terme déli felén. E támfal építése során töltötték fel a mögötte, és a tőle délre eső hegyoldalt. Az ekkor kialakított enyhén nyugat felé lejtó szintbe a keleti részen több, ismeretlen funkciójú beásás készült. Ezeket az az épület89