Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)
Középkor
törmelékes réteg tölti ki, amely már a mai palota építésekor került a helyére, így valószínű, hogy a beásások az építkezéshez kapcsolódtak. A palota építésekor a szárny járószintje a mainál csaknem 1 m-el magasabban volt, a díszudvar, illetve az északi és a déli szárny járószintjével egyezett. Az északnyugati sarokteremben még a középkorban lesüllyesztették a padlószintet. A középső teremben ez nem bizonyítható, de valószínű. A XVIII. században ide egy gazdasági épület került, amelyet a XIX. században bontottak le. A legjelentősebb ásatásokat a déli szárny alatti nagypince előterének környezetében folytattuk. A nyugati homlokzat előtt feltártunk két pilléralapozást, amelyek a tavalyi évben feltárt Anjou-kori pilléralaphoz tartozó rendszerbe illenek. Mindhárom pillér másodlagosan felhasznált, XIV. század első felére datálható kófaragványokból épült, amelyek egy lebontott templomszentélyból származnak. Megtaláltuk azt a kőfaragósittes építési réteget is, amely ezeknek a faragványoknak a készítésekor keletkezett. Ugyanezen a szinten, de más jellegű rétegből északabbra tavaly egy 1338 után vert Károly Róbert dénár került elő. E Károly Róbert kori építési réteggel egykorúnak bizonyultak a nagypince előterének alapfalai. Ezek a felmenőktől eltérő anyagból épültek, és a palotahomlokzat profilált lábazatú délnyugati saroktámpillére csak a felmenőbe van bekötve, az alapozása élesen elválik. Feltételezzük, hogy a pinceelőtér alapozásához felhasznált falak annak a templomnak a hajójához tartozhattak, amelynek szentélyét még a XIV. században elbontották, és köveit a meghagyott templomhajó nyugati sarkai körül felépített pilléralapokba használták fel. Valószínűleg ugyanebben a periódusban építettek be egy kelet-nyugati irányú válaszfalat az egykori templomhajó terébe. Ezt az épületet a mai palota építésekor a járószintig visszabontották, majd a meghagyott alapfalak részleges felhasználásával a helyére építették a nagypincét. Ennek az építkezésnek az emléke még a palota délnyugati sarka mellett feltárt három építési törmelékkel kitöltött, félig földbeásott hordó maradványa, amelyek talán egy daru csörlőjének lehorgonyzására szolgáltak. Az egyikben egy állatkoponyát találtunk. Egy későbbi, feltehetően XVI. század eleji renoválás során készülhetett az a több részre osztott malterkeverőhely, amelyet a palota délnyugati saroktámpillérének északnyugati oldalán találtunk. Munkatárs: Szőke Mátyás (MKM Visegrád). Az ásatáson közreműködött Bodó Balázs, Mester Edit és Tolnai Gergely régészhallgató. Búzás Gergely Vörs-Papkert „B" Id. 88. sz. 90