Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Római kor

mennyiségű falfestmény töredékek kerültek elő. Az egyik terem padlóra dőlt omladékából egy sisak nyakszirtvédője, bronz-, ezüstözött bronz, ezüst töredékek, dárdahegyek, égett embercsontok, kerámia- és üvegtöredékek kerültek elő. Az épület a lll-IV. sz-ra datálható. Nádorfi Gabriella 61. Szalafő-Feiső szer, Törökhányás-dűlő (Vas m.) (XXXV). 1993. május közepén Antoni Judit terepbejárása után három frissen bolygatott római halomsírról tett bejelentést a Savaria Múzeumba. A megkezdett rablóásatás folytatásának megakadályozása érdekében haladéktalanul megkezdtük a veszélyeztetett halom leletmentését. A jelenleg kb. 12 m átmérőjű, 180-190 cm magas halom nyugati harmadát a korábbi bolygatások szinte teljes egészében megsemmisítették. A tumulus ÉK-i negyedében elhelyezkedő sírkamrát agyagba rakott terméskőből építették. A kívülről szabálytalan alakú, az egykori talajszinten álló, egyszerű építmény osztatlan, 100 x 60-65 cm-es belvilágú része tartalmazta a szórthamvas rítusú temetkezés erősen kalcinált maradványait. A néhány cserép- és üvegtöredékre szorítkozó lelet alapján a temetkezést a norrico-pannoniai halmok közé sorolhatjuk, közelebbi korhatározásra sajnos a töredékek nem alkalmasak. Lelőhelyünktől minntegy 1,5-2 km-re Mócsy András 1956 nyarán egy tumulus-bokor egyik halmát tárta fel (MNM Régészeti Adattár 395. Sz. VII., Savaria Múzeum Régészeti Adattár RA. 1120-1121). Az általa feltárt, illetve az általunk megmentett halom egy nagykiterjedésű soros halommező része, amely egy a mai napig használt ősi dűlőút mentén a Csörgő-szer felől kisebb-nagyobb megszakításokkal húzódik É-ÉNy irányba, ahol Y alakban kettéágazik. Egyik ág egy irtáson túl az erdőben folytatódik, a másik pedig a (S)Zala folyó völgyére lejtő domboldal egyik teraszán folytatódik. Bejárásunk során kb. 25-30 változó nagyságú és lepusztultságú halmot sikerült megfigyelnünk, sajnos többségükben már bolygatott állapotban. A sírmező feltérképezését 1994 tavaszán folytatjuk. Az ásatáson munkatársaim voltak: Medgyes Magdolna és Kiss Gábor régészek, Derdák Ferenc geodéta, Kiss E. Csaba restaurátor és Egyed Tibor ásatási technikus. Sosztarits Ottó 62. Százhalombatta-Dunafüred (MRT 7. k. 27/6. Ih.) (Pest m.) (XLVI). A százhalombattai római auxiliaris táborban (Matrica) hitelesítő ásatást végeztünk. Itt eddig egyedül Dormuth Árpád ásott 1943-ban. 44