Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Római kor

Mócsy András 1953-ban a délkeleti saroktoronynál a Dormuth-féle kutatóárkokat tisztította ki és rajzolta le. Kutatásainkat a tábor légifelvételeken legépebbnek látszó északnyugati részén kezdtük meg. A Nováki Gy. által készített szintvonalas felmérési rajz alapján a tábor kb. 155 x 150 m nagyságú, tehát kisebb, mint azt korábban feltételezték. Az északnyugati saroktorony közeiében a nyugati oldalon átvágtuk egy kutatóárokkal a táborfalat, afossákat, valamint a belső földtöltést. Az észaaki oldalon csak a táborfalat vágtuk át. A nyugati oldalon a kőtábor táborfalától 1,5 m-re Ny-ra előkerült a Dormuth és Mócsy által is megfigyelt palánktábor kis mélységű árka. A táborfal belső földtöltésében pedig a palánktábor vályogfalát találtuk. Benne több vályogtégla is megfigyelhető volt. A fal szerkezete nem ismeretes a kutatóárok keskenysége miatt. Cölöplyukat nem találtunk. A táboron belül egy ehhez a periódushoz tartozó járószintet is találtunk. A palánk periódusban a tábor mérete már ugyanakkora volt, mint a kőtáboré. Efelett a kőtábor építési szintjét, valamint több pusztulási-megújítási szintet tártunk fel. Ezekből a II. sz. második felére keltezhető leletanyag került elő. A rétegek mindegyike ívesen felfut a tábor belső földtöltésére. A táborfal jó részét ebben az árokban kiszedték, de még így is megmaradt a 75 cm széles táborfal alapozása, valamint két felmenő kősóra. A falat kívül quaderkövek burkolták, a kőtábor első periódusához tartozó mintegy 3 m mély fossát a félkörív alakú kiugró saroktorony építésekor félig betömték, majd egy újabb mélyebbet ástak. Ezt is még a római korban betöltötték, majd még egyet ástak ki a legyező alakú saroktorony építésekor. Az északi oldalon a falat nem szedték ki, közvetlenül a humusz alatt jelentkezett, felmenő magassága 1,5 m. A fal belső oldalán belső támpillért figyeltünk meg, amely egykorú a táborfallal és azt a belső földtöltéssel együtt használták. Ebben az árokban 2,3 m-re a táborfaltól egy késő római, vegyes falazású épület sarokrizalitos sarkát találtuk. A fal szélessége a hosszabbik oldalon 80, a rövidebbiken 60 cm. Iránya párhuzamos a táborfaléval. A 8 m széles épületnek belül terrazzopadlója volt. Nyugati irányban egy kőalapozású, vályogfalas előtérrel rendelkezhetett. Az ásatás során szórványként számos középső bronzkori, kora vaskori, illetve középkori edénytöredék került elő. Konzultánsok: Soproni Sándor és Tóth Endre. Kovács Péter Szentendre, Árpád u. 11. Id. 79. sz. 45