Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Római kor

51. Kapospula-Alsóhetény (Tolna m.) (V). 1993. befejeztük az erőd legnagyobb, főépületének a kutatását (VIII. sz.). A feladat a légifelvételek alapján látható DNy-i traktus alaprajzának, nyugati és keleti záródásainak megállapítása, és az udvar belső szerkezetének a vizsgálata volt. Minden lehetséges falcsatlakozást kibontottunk. Az épület DNy-i sarkához nagyobb méretű egyhajós terem csatlakozik, amelynek déli vége apszissal zárul; nyugatabbra további három helyiség csatlakozik hozzá, amelyek északi frontján zárt, kisméretű udvar volt. Innen nyílik két ajtónyílással egy előtér, amely a hosszú, Ny-K-i helyiségbe vezetett. Az épület központi, zárt udvarának nyugati oldalán további három helyiség csatlakozott az épülethez, de a korábban megtalált nyugati zárófal véglegesnek bizonyult. Nyugatabbra helyiségek már nem csatlakoznak az épülethez. Az udvar ÉK-i sarkán ugyanolyan nagyságú és alaprajzú, keleti végén apszissal záródó termet határoztunk meg, mint amilyen az udvar DK-i sarkán is épült. Az udvar belső vékonyabb faláról bebizonyosodott, hogy a falon szabályos távolságokra pillér vagy oszlopalapok sorakoznak: tehát az udvar perisztiliumos jellegű építmény volt. A palota jellegű épület Pannónia egyik legnagyobb építménye. Legnagyobb szélessége kb. 66 m, legnagyobb hossza eléri a 85 métert. Az épület összes külső és nagyrészt belső falcsatlakozásai is egybeépültek. A nyugati traktus 3 helyiségének a falai ugyan nincsenek a határolófalakkal egybeépítve, ez azonban csak az építkezés befejező fázisát jelenti. Nagyrészt csak a kőből opus incertum technikával megépített alapfalakat találtunk. A DNy-i épületrészben azonban három helyen a felmenő falakból is kevés megmaradt. Ezeket téglából falazták. Ezért valószínű, hogy az egész épület is téglából épült. Sehol nem került elő sem fűtés, sem falfestmény, falburkolás, vagy jobban megépített padlószint. Egyedül a DNy-i traktus apszisos helyisége lehetett téglapadlós. Mindez egy palotaszerű épületnél legalábbis szokatlan. Ugyanez jellemzi azonban a ságvári erőd azonos főépületét is. Semmi olyan megfigyelést nem tudtunk tenni, ami az esetleges befejezetlenségre utalt volna. Olyan lelet sem került elő, ami az épület felhasználásának meghatározásához segítséget jelentene. A palotaszerű alaprajz miatt nem lehetetlen, hogy az épület első díszítését csak alkalomszerűen készítették el, amikor a comitatenses alakulatok - esetleg a császár jelenlétében tartózkodtak ez erődben. 37