Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)
Őskor
rézkori temetkezést feltárnunk, melyek érdekessége, hogy mindet utólag, a már elkészült halomba ásták bele, egészen a sárga altalajig lemélyítve azokat. A két felnőtt és egy gyermek az ismert rézkori rítusnak megfelelően volt eltemetve: fejük alátámasztva, karjaik az ölükbe helyezve, lábuk felhúzva. A sírokban csupán egy-egy okker-rögöt találtunk, viszont a sírgödrök szerves anyaggal (esetleg szőrmével-bőrökke!) gazdagon ki voltak bélelve, ettől a töltelék föld egészen laza maradt. Fa-konstrukciót nem észleltünk. A halom központját érintő szarmata gödörbe volt beleásva egy magányos honfoglalás kori harcos sírja, mely rablott és erősen bolygatott volt. Csupán a lábak maradtak eredeti helyzetükben, a sír bolygatott földjében aranyozott ezüst öweret darabját, tegez maradványait, vaskést, csiholót találtunk. A csontváztól kb. 30 cm-rel magasabban, a jobb láb mellé volt helyezve a alott lovának bőre (koponya és láb-csontok), valamint vas zabla. A halom alacsonyabb részeit, főként a nyugati lejtőjét a korai Árpádkorban temetőnek használták: 13 db sorokba rendezett, koporsós temetkezést tártunk fel. Az összes női sír tartalmazott mellékleteket: 1-2 ezüst vagy bronz hajkarikát, gyűrűket. Két sírban a koponya mellett (a szájban?) ezüst Stephanus Rex dénárt találtunk. A temetőhöz köthető legközelebbi Árpád-kori telepnyomot a lelőhelytől mintegy 3 km-re délre emelkedő Jaj-halom mellett rögzítettük (ez a halom is rézkori kurgán). A feltárás befejezése után a szelvényeket visszatemettük, a halom eredeti formáját visszaállítottuk. Az ásatáson részt vett: Makkay János régész és Fischl Klára régészhallgató (JÄTE). Csányi Marietta-Tárnoki Judit 18. Lébény-Bille-domb (Győr-Moson-Sopron m.) (XVIII). A lelőhely egy kb. 25 hektár kiterjedésű, ovális domb Lébény nyugati részén, egy kiszáradt Duna-ág északi partján. Leletmentését az tette szükségessé, hogy az M1-es autópálya építéséhez anyagnyerőhelyként tüntették fel. Az előzetes terepbejárások, illetve a geofizikai felmérések is jelentős lelőhelyet sejtettek. A leletmentés márciustól október végéig tartott, 1400 terepjelenséget dokumentáltunk, illetve tártunk fel. A feltárás fontosabb eredményei korszakonként: 1. A középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra közel 0,9 hektáros kiterjedésű településrészlete, amely öt nagyméretű (8-10 x 18-20 méteres) alapárkos, egymással rendszerbe illeszkedő épületből, 30 tárológödörből állott. Feltártunk egy e korból származó, zsugorított temetkezést is. 13