Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)
Őskor
2. A késő-bronzkori Umamezös kultúra idősebb fázisának települési objektumai a feltárás egész területén jelentkeztek. A Dunántúl egészét tekintve a Bille-dombi település e kultúra második legnagyobb kiterjedésű, összefüggő felületekkel feltárt, változatos objektumtípusokkal és gazdag leletanyaggal képviselt nyíltszíni telepe. Méretekben csak a jelen feltárásunktól északkeletre, 400 méterre található, szintén ezen anyagnyerőhely részét képező Kaszás-dombi klasszikus Urnamezős település múlja felül, amely 3 hektáros kiterjedésű. Itt, a Bille-dombon az igazi szenzációt a talajvíz által konzervált faanyagú, deszkabéléses 2 kút jelenti, bőséges kerámiával és csonteszközökkel. Ezen fölül napvilágra került 4, kettős cölöpsoros lakóház maradványa, 3 többszörösen megújított kemence, több, mint 40 különböző méretű települési gödör. Betöltésükben bronztút, fibulát valamint nagy mennyiségű edénytöredéket leltünk. Az Urnamezős teleprészlet finom kerámiájának jellegzetessége a bőséges grafitozás. 3. A feltárt telepjelenségek közül a római korba két nagyméretű agyagkitermelő gödör és egy kút keltezhető. Az innen származó gazdag, későrómai kori kerámián túl igen jelentős még egy XIV. sz-i gödörben lelt, későrómai stílustű, fején egy ithyphallikus férfiábrázolással, valamint az ugyanitt kibontott, szintén későrómainak tűnő, faragott csontlemezek, amelyek talán egy nyereg(?) díszítésére szolgáltak. 4. A középkor különböző szakaszaiba tartozik a Bille-dombon feltárt telepjelenségek jelentős része, kb. 800 objektum. Ezek tetemes hányada sorokba rendezett cölöplyuk, de előkerült több, mint harminc veremház, kb. ötven külső kemence illetve igen nagy számú kerek, tapasztott oldalú tárolóverem is. A házak tüzelőberendezése igencsak változatos, az agyagkemence a leggyakoribb, de vannak példái kőkemencének, a kótűzhelynek vagy az ún. fütógödörnek is. A különböző fűtőberendezések időrendileg is megoszlanak: az agyagkemencének csak XII. századi vagy még későbbi példái vannak, az utóbbi három viszont korai Árpádkori. A külső kemencék közt vannak „átlagos" sütőkemencék, illetve erősen lejtő aljú aknakemencék is - ez utóbbiak közt a legnagyobb hosszúsága négy métert is meghaladja. A telep fontosságát az is növeli, hogy a házak a szokásostól eltérően nem „bokrokban" jelentkeztek, hanem két árok között, nagyjából sorokba rendezve. Az agyag- vagy homokkitermelő gödörből igen gazdag leletanyag került elő („szokványos" kerámián túl pl. osztrák importedények). A kerámiatöredék alapján a Billedombi településrészlet nemcsak az Árpád-kor egészére hanem még az Anjou-korra is, azaz a X-XIV. századra keltezhető. 14