Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Őskor

Terepbejárásunkon a (felszámolt) madarasi téglavetőtől KatymárDisznójárásig terjedő szakaszt vizsgáltuk át. Régészeti leletet nem találtunk. A paleoökológiai mintavétel során esetleg előkerülő leletekről a kutatók értesítik a Türr István Múzeumot és a MNM-t. A terepbejáráson résztvettek: Kőhegyi Mihály (Baja), Krolopp Endre (MÁFI), Sümegi Pál (KLTE), Vörös István (MNM). Dobosi Viola Kál-Legelő III. Id. 84. sz. Kengyel-Baghymajor, „Gázvezeték" Id. 72/1. sz. Kengyel-Kengyelpart I. (Baghymajor) Id. 72/2. sz. 16. Kiskunfélegyháza-Pákapuszta, Dósa tanya (Bács-Kiskun m.) (XV). A lelőhely területének magánkézbe adása miatt befejeztük a feltárást. Az ásatási terület K-i részét szélesítettük ki. Ennek során két bronzkori urnasírt (az egyik sír urnájában 2 aranyspirállal) és 3 - feltehetőleg III. századi -szarmata kori temetkezést (közülük kettő árokkal kerített) találtunk, továbbá néhány gödröt és árkot (köztük egy nagy körárkot bejárattal), amelyek az Árpád-kori településhez tartoztak. Kulcsár Valéria Kisvarsány-Körtélyes Id. 97. sz. Körmend-IV. Béla szobor parkja Id. 118. sz. 17. Kunhegyes-Nagyállás-halom (Jász-Nagykun-Szolnok m.) (XXXIV). Leletmentést végeztünk a város határában, a Nagyállás-halom nevű tumuluson. A halom a város központjától 12 km-re, a Kolbász-karcagi út nevű dűlőben emelkedik. Relatív magassága 2,5 m, legnagyobb átmérője mintegy 70 m. Elsőként a halom rétegződésének megállapítása végett kézi erővel ÉD-KNy irányú árkokat ástunk ki. Ezután a halom közepén munkagéppel 20 x 10 m-es szelvényt nyitottunk. A rétegződésből megállapítottuk, hogy a halmot egyszerre emelték, későbbi felhordásnak nincs nyoma. A kurgánt több időszakban is használták temetkezési helyül. A tumulust eredetileg egy központi rézkori sír fölé emelték. Ezt a sírt egy szarmata kori rablógödör megsemmisítette. De sikerült további 3 12