Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

A pincében végzett ásatásunk célja az épület legkorábbi és eddig nem, vagy csak kevéssé ismert maradványainak a feltárása volt. hogy annak alapján a földszint középkori alaprajzát és belső szintviszonyait tisztázni tudjuk. A nyugati toronyból az épületbe vezető lépcsőlejáratot teljesen feltártuk a helyiségben hozzá csatlakozó járószint egy kis szakaszával. A középső helyiség keleti végében — a volt barokk pincelejáratban — a keleti torony és az annak építését megelőző korábbi periódus maradványait, illetve a kettőnek összefüggéseit kutattuk. Itt megtaláltuk a torony építését megelőző, keleti kijárat ajtónyílásának "in situ" szárkövének részletét és a küszöbkő maradványát, a helyiségbe levezető, igen jó állapotban előkerült három lépcsőfokot, valamint a csatlakozó belső járószint részletét. Jól megfigyelhető volt a főépület keleti homlokzati falának falsíkja és a később hozzáépített torony falának kapcsolata. A volt pincelejáróban az udvarszintre vezető középkori lépcsőfeljáró kőlépcsőinek több maradványát találtuk meg, ugyancsak "in situ". A pince középső terétől északra lévő részt elválasztó falban jól látható volt még a kutatások megkezdése előtt egy kváderkövelből falazott hevederív "in situ" jelentős maradványa. Ennek a falívnek a nyugati végénél húzott kutatóárokban feltártuk a falpillér lábazatát, a legkorábbi és egy későbbi csatlakozó középkori szintet, valamint a keleti falpillér és az épület keleti homlokfalának belső sarokcsatlakozásást is. A pince déli traktusában már korábban előkerült középkori, keletnyugati irányú közfal és abban egy ajtónyílás "in situ" keretköve, feltártuk a küszöbkövét. Meghatároztuk az ajtónyílás eredeti szélességét, a középkori fal teljes vastagságát, valamint a déli helyiség eredeti belső szintjét. A belső udvarban az északi belső falszoros egy kisebb területén álló tanúfalunkat elbontottuk a falszoros szintjének mélységéig. A nagyobb kőtörmelékkel kevert földből egy kőhasábokból álló ablakkeret néhány köve került itt elő. Északról dél felé haladtunk, az ásatást az északi, támpilléres traktus déli homlokzatánál kezdtük. Az átlagosan 1,7 m rétegvastagságú köves épülettörmelékből leletanyag szinte alig került elő, alatta azonban csaknem ép állapotban találtuk meg az udvar kőburkolatát. A telekhatár felső kerítésének elbontását követően a korábban már megtalált, elfalazott kapubejáratot igyekeztünk tisztázni. Az eredetileg volt, élszedett kőkeretes kapuhoz délről egy kaputorony épült, feltehetően még a középkor folyamán, amelyet azután a törökök jelentős mértékben átépítettek. 108