Wollák Katalin (szerk.): AZ 1991. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/45. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1993)
Közép- és újabb kor
135. Mázasszászvár-Szászvár - vár, volt római katolikus plébánia (Baranya m.) (XXIV). Az 1991. évi ásatási idényben tovább folytattuk a volt plébániaháztól keletre — az iskola faláig terjedő területen — a középkori, kövezett udvarszint feltárását, a támpillérekkel tagolt és részben már korábban feltárt keleti épületszárny, valamint az északi falszoros ugyancsak keleti végének további kutatását. Az udvar már említett szakaszának feltárása során csaknem a teljes felületen igen jó állapotban került felszínre a középkori kőburkolat, amelynek keleti vége nagymértékben megsüllyedt volt. Több helyen —elsősorban a támpilléres keleti épületszárny előtti részen — kisebb-nagyobb területen török kori burkolatjavítás nyomait találtuk. Az udvar kövezete fölötti humuszos feltöltés fölött, egészen a mai udvarszintig nagy kövekkel kevert, habarcsos, épülettörmelékes réteg húzódik. A humuszos rétegből egy nagyméretű, reneszánsz ablakkeret több töredéke is előkerült, amelyek alapján jól rekonstruálható a teljes kőkeret. A töredékek a keleti épületszárny egyik emeleti helyiségének ablakkeretéhez tartoztak. Az említett területről, ugyancsak a humuszból kevés kisleletanyag, kerámia és vastárgyak. főleg nyílhegyek kerültek elő, amelyek kora a XV-XVI. századra tehető. A támpillérekkel tagolt keleti épületszárny keleti felében sikerült két földszinti helyiséget feltárnunk, és azoknak belső szintjeit is tisztáztuk. Az utolsó keleti helyiség északkeleti sarkát csak részben tudtuk feltárni, mert a helyiség egy részére a mai iskola ráépült. A traktust délről erősítő három támpillért is teljes mértékben sikerült tisztáznunk a feltárt két helyiséggel kapcsolatosan. A pillérközökben jó állapotban feltárt kőburkolat az udvar szintjéhez viszonyítva mintegy 10-15 cm-rel mélyebben húzódik. Mindkét helyiség bejáratának, amely a két pillér közötti terület középtengelyében van és délről nyílik, in situ küszöbkövét is megtaláltuk, valamint szárkövének kisebb részletét is. Az említett két helyiségből — a nyugati egy kúttal és vízaknával jelentős mértékben bolygatott volt — elsősorban a padlószint fölötti aprószemcsés, habarcsos, humusszal kevert rétegből kevés. XV-XVI. századi kisleletanyag került elő. A volt plébániaház udvarának északi részén folytattuk az északi falszoros keleti végének a feltárását, ahol egy új kutat részlegesen visszabontottunk. A jelenlegi telekhatárig terjedő feltárás során megtaláltuk a Zwinger északi falának további folytatását, valamint a déli fal keleti végében a déli fal külső sarokfordulását és egy még nem tisztázott, támpillérszerű fal részletét. 85
