Wollák Katalin (szerk.): AZ 1991. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/45. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1993)

Közép- és újabb kor

133/2. Kőszeg, Rajnls u. 11. (Vas m.) (L). A korábbi években végzett kutatás folytatásaként, a kivitelezési munkák közben újabb szakaszát pontosítottuk a házhoz kapcsolódó ausztriai kapu elé épített, későközépkori barbakánnak. B. Benkhard Lilla 134. Lengyeltóti - római katolikus templom (Somogy m.) (XIV). A helyi római katolikus egyházközség saját erőből megkezdte a faluban — a déli oldalról szakadékos dombon — álló templom felújítását. Ennek során olyan részletek kerültek felszínre, amelyek szükségessé tették a teljes — mind régészeti, mind művészettörténeti módszerekkel történő — feltárást. A kutatások után a ma csak szentélyként és sekrestyeként használt középkori templom periódusai a következőkben foglalhatók össze: A legkorábbi — XII. század első felére, de mindenképpen 1182-84 előttre datálható — periódushoz tartozik a ma álló, habarcsba rakott téglából épült templomtest, a három félköríves, keletelt szentély és a hozzá tartozó. 8,5x9 m-es belméretű hajó. A szentélyeket kettős ívű lizénák tagolták, farkasfog-fűrészfog párkány zárta le, ami befordult a déli hajófalra és a nyugati hajófalon is megjelent. A főszentély kibontott, keleti ablaka in situ. A hajó belsejében a mainál jóval mélyebb járószinthez tartozó, nagyméretű falifülkéket és a nyugati karzatot tartó pilléralapokat tártunk fel. a szentélyben pedig a téglából falazott oltár alapját. Még az Árpád-korban a templom megsérült, déli oldala kidőlt és az újjáépítéskor már vékonyabb, keskeny ablakokkal áttört, de fülkék nélküli fallal pótolták a megrongálódott szakaszt. Ekkorra, esetleg még korábbra datálható a nyugati homlokzat elé épített, oromfallal összekötött két torony is. A török hódoltság alatt a tornyok elpusztultak, s a megsérült templomot még a XVIII. század első fele előtt belül téglaburkolattal és fa oldalkarzatokkal látták el. A déli homlokzat románkori ablakai alatt két nagyméretű ablakot is nyitottak. 1752-ben a kegyúr, Lengyel Gáspár a nyugati homlokzat elé tornyot emeltetett. A belsőt elegáns kőlapokkal burkoltatta, ami alá — szinte az egész hajó alatti teret kitöltve— kriptát építtetett. A templom mai formáját 1882-ben nyerte el, amikor az északi hajófalat lebontották, s a tengelyt keresztbe fordítva, ebben az irányban egy új hajóval toldották meg. Munkatárs: Simon Zoltán, építész: Hoppe László. L ukács Zsuzsa - B. Benkhard Lilla 84