Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Közép- és újabb kor

170/1. Visegrád-Bene lelek (Pest m.) (XXXIX). Az 1985-ben kutatott lelőhelytől (csontműves műhely maradványai) kb. 20 m-re D-re 1989-ben tereprendezés közben egy 80 cm széles középkorifalat vágtak át. Leletmentés során egy 10x10 m-es, 100-120 cm-es felmenő falú épületet találtunk. Az objektum hozzávetőlegesen É-D-i tájolású. Az É-i fal mellett habarcsos betöltődésből Nagy Lajos szerecsenfejes dénárja és XIV-XV. sz.-i leletanyag került elő. Sportpálya építése miatt az épület feltárását nem folytathattuk. Gróf Péter-Gróh Dániel 170/2. Visegrád, Ferences kolostor (Pest m.) (XXXIX.) A MKM és az ELTE Középkori Régészeti Tanszók együttműködése révén, a tanszók hallgatóinak részvételével tanásatást kezdtünk a ferences kolostor területén. Négy szelvénnyel feltártuk a templom É-i oldala mellé épített D-i kerengőszárny K-i részét. A kerengő az előkerült kőfaragványok és az okleveles adatok alapján valószínűleg nem sokkal 1425 után épült. Mindkét falán kőpadka fut végig, amelyet az udvari falon a támpillérek vonalában pillérek szakítanak meg. A templomhajó K-i felébe egy ajtó nyílik, a kerengő DK-i sarkából pedig a templomszentély felé egy keskeny folyosó indul. Az udvarra nyitott, homorlatokkal tagolt profilú árkádívek néztek. A kerengő kétszer hornyolt profilú, rózsaszínre festett bordákból épített keresztboltozata és a téglapadló, amelynek jobbára csak a fektetőhabarcsa maradt meg, a XVI. sz. elején készült el. Később a padlóba három sírt vágtak, amelyek közül csak egyet tártunk fel. A kerengőfal átlagosan 1,5 m magasan áll s középkori járószint felett. A boltozat bordái nagyrészt abban a helyzetben kerültek elő ahogyan beomlottak, ezért előkerülési helyük pontos bemérése után emeltük csak ki őket. Az omladékrétegből ablakmérművek és csigalópcsőfokok is előkerültek. Az ásatás befejezése után a szelvényeket védőtetővel láttuk el, a jövőben szándékunkban áll a kolostor teljes feltárása. Szőke Mátyás (MKM)-Búzás Gergely (MKM)Laszlovszky József (ELTE) 170/3. Visegrádi királyi palota (Pest me.) (XXXIX.) Az ÉNy-i palotaszárnyban a Mátyás-kori nagy zárterkély mögötti szakaszban nyitott 89/XII. sz. szelvényben a Mátyás-kori járószint alatti rétegsor feltárását. Az oszlopsor XV. sz. végi építési rétege alatt megtaláltuk a palotaszárny XIV. sz. végi építési rétegét, ez alatt pedig egy tetőcserépréteget. E réteg és az alsó fogadóudvar többi szélén is ugyanebben a mélységben előkerült épülettörmelék rétegek alapján feltételezzük, hogy az udvar területén, még a XIV. sz. végi palotaszárnyak felépítése előtt állt valamilyen épület. A tetőcserepek alatti iszapos rétegben megtaláltuk az 1989-ben a D-ről szomszédos szelvényben feltárt karólyuksor folytatását. Az egymástól kb. 50 cm-re elhelyezkedő lyukak, amelyekhez sem letaposott járószint, sem paticsmaradványok nem csatlakoztak, minden bizonnyal egy sövénykerítés maradványai. Az 1990-ben feltárt szakaszon a lyukak között egy na94