Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)
Közép- és újabb kor
gyobb köz mutatkozik, talán bejárat helye. A kerítés sorét a szomszédos szelvényben, a lyukakhoz tartozó rétegből előkerült Károly Róbert sziavon báni dénár és egy XIV. sz. eleji bögre keltezi. A másik kutatási területünk a D-i palota legalsó szintje volt. Először az alsó fogadóudvar K-i peremének terepviszonyait tisztáztuk. Kiderült, hogy itt az udvar szintje egyenletesen, támfalak közbeiktatása nélkül emelkedett K felé, a területen az 1950-ben megtalált 5x26 m-es nagy alapozáson kívül semmiféle építmény nem állt. Erről az alapozásról sikerült bizonyítanunk, hogy egy, legalább részben fedett, tribün szerű épületé volt. Folytattuk a D-i palota Ny-i épületének feltárását. Ez egy kóthelyiséges, toronyszerű épület volt, amelyet csak egy emeleti folyosón át lehetett megközelíteni. A nagyobb helyiség alatt egy igen mély pincét találtunk, amelynek a feltárását még nem fejeztük be. Több kutatóárokkal megvizsgáltuk a D-i palota előtti nagy rézsű alatt már 1950-ben felfedezett épületmaradványt. A kutatás minden várakozást felülmúló eredményt hozott: egy 30x10 m-es, az egykori hegyoldal lejtőjébe épített É-D-i tengelyű, kétszintes házat tártunk fel. A nagyrészt épségben maradt pincének két ablakát, a gádoros bejáratát, egy ajtóval áttört keresztirányú válaszfalát ástuk ki. Az egykori favázszerkezetű fölső szint K-i oldala mellé épített kőtámfal teljes egészében megőrizte a faszerkezet lenyomatát. Az épületben feltártunk egy kettős, téglalap alapú, talán fémmegmunkálásra szolgáló kőkemencét, amelynek egyik része kéménynyílásával és tüzelőnyílásának vasajtajával együtt viszonylag jó állapotban fennmaradt. A házat a pinceajtó előtt, a járószintben talált Károly Róbert obulus keltezi, bontására a D-i palota XIV. sz. végi építésekor került sor. Elképzelhető, hogy az épület azonosítható lesz az 1356-ban említett Visegrádi pénzverőkamarával. A palota D-i falán túl, az előbb leírt épület DK-i sarka mellett a hegyoldalban egy faház ÉK-i sarkát tártuk fel, sajnos a többi része már elpusztult. A ház első periódusa egykorú a nagy kétszintes épülettel. E periódusnak fennmaradt a vörösre festett habarcspadlója és patkó alaprajzú szemeskályhájának alapja, valamint néhány szemtöredéke. Később a házat hasonló alaprajzon, de kissé eltérő tájolással újjáépítették, a kályhát téglalap alaprajzon, részben valószínűleg a régi szemekből, újrarakták. A harmadik periódusban a kályhát megint újrarakták, kisebb téglalap alaprajzon. Ennek a kályhának a téglaalapozása, szemeinek nagy része és fútőajtajának kerete maradt fenn. Az épület bontására a D-i palota építésekor, a XIV. sz. végén került sor: a bontás Idején keletkezettfeltőltésből I. Lajos szerecsenfejes dénárok, és egy valószínűleg Mária királynő dénárjának hamisítványaként meghatározható veret került elő. Szőke Mátyás (MKM)-Búzás Gergely (MKM) Vörs-Máriaasszony-sziget (Somogy m.) L. 44. sz. 95
