Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Népvándorlás kor

D-i fele a már erősen ledózerolt területre esett, ahol túlnyomórészben már csak az objektumok alját lehetett megfigyelni. A feltárt mintegy 90 objektum többsége a késő-avar kortól az Árpád-kor végéig keltezhető (VIII-XIII. sz.). 50x140 m-es területen egymással párhuzamosan, illetve merőlegesen futó sekély árkok rendszere került elő, leletanyaguk a jelzett időszaknak első felére (VIII-XI. sz.) keltezhető, ehhez a korszakhoz tartozott több gödör és kemence (?) is. Egy nagy, külső kemencés földbevájt építményből átégett falú (füstölő /?/) s más gödrökből fiatalabb XI—XIII. sz-i leletanyag került elő. Egy nagy 4x5 m-es, cölöplyukas földbemélyített építmény korét leletanyag hiányában megállapítani nem lehetett. A terület É-i részén, egy csoportban nyolc késő bronzkori urnasír került elő, melyek az urnamezős kultúra korai és idősebb szakaszába tartoztak. Meg kell még említenünk két rézkori (balatoni csoport /?/), és egy kelta kori (LT C) gödör előkerülését. Munkatársak: Költő László régész, Tálos János geodéta-rajzoló. Honti Szilvia 96/2. Vőrs - Papkert "B" (Somogy m.) (XIV). Több mint 750 m

2 területen a IX—XI. sz-itemető újabb 55 sírját tártuk fel (összesen 549-et). Az avar lovas sírok száma 40-re emelkedett s környezetükben megtaláltuk a második honfoglalás kori jelképes lovas temetkezést (500. számú sír) is. (A sírba csak a lószerszámot, zablát, körte alakú kengyelpárt helyezték az elhunyt lábához, valamint íjának és tegezének csontmaradványait, a tegez vasalást és egy rombusz alakú nyílcsúcsottaláltunk még a sírban.) Egy másik sírból (510. számú) íjkózépcsont és hasonló honfoglalás kori típusú nyílcsúcs került elő. Ezt a horizontot képviseli még az 506. számú gyermeksír csepp aiakú, csiszolt üvegbetétes csüngője és fonott karperece. Az avar ialetek közül aranyozott indás ővgarnitúrán (495., 518. számú sír) kívül kiemelkedő jelentőségű egy festett, sárga, füles bögre (511. számú sír). A temető DNy-i részén ezévben is előkerültek a tipikus kőznépi ékszerek. Ezüst „S" végű hajkarikák (522. számú sír), vas csörgő (530. számú sír), bronz karika és bordás pántgyűrűk (545. számú sír). Az ez évben feltárt hat későbronzkori sírral (őt urnás, egy szórthamvasztésos ritusú) az e korba tartozó sírok száma 65-re emelkedett. Ezek közül négy urnasír az előző éviekkel együtt egy újabb sírcsoport körvonalait rajzolta meg, leletanyaguk folyamatosan képviseli a korai és idősebb urnamezős időszakot (RBD-HAi). A szórthamvasztásos sir ezektől távolabb került elő, HAi-korú, mellékletei közül egy vonaldíszes nyakperec említésre méltó. A dunántúli mészbetétes kerámia népe temetőjéből ez évben egy szórthamvasztásos és egy urnás sírt tártunk fel, az utóbbiból két fecskefark-alakú lemezcsüngő kerúK elő. Az eddig feltárt középső bronzkori sírok száma 33. A korábban előkerült négy, LT B és C korú kelta háztól D-re mintegy 100 m-re újabb földbemélyített kelta ház került elő, 6,5x3,5 m-es, lekerekített sarkú 54