Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Népvándorlás kor

K-Ny-i „irányú" téglalap alaprajzú, rövidebb oldalain 1-1 cölöplyukkal. Bejárata valószínűleg a DNy-i sarokban volt. Kisszámú leletanyaga alapján a LT D korból származik. Munkatársak: Honti Szilvia régész, Marton Klára és Nagy Ágnes restaurátorok és Tálos János geodéta-rajzoló. Költő László - Szentpéteri József 97. Zamárdl - Réti földek (Somogy m.) (XIV). Folytattuk a temető DNy-i részének feltárását. Egy 70 mx25 m-nyi terület (1750 m

2) került feltárásra, őszszesen 133 sír. (865. sz. sírtól a 997. sz. sírig). A feltárt temetőrészt a VII. sz-ban használták, jellemzőek a germán típusú vascsatok, csontfésűk, vasővveretek, vasvágószerszám. Három sírban germán sírokból ismert vasszigony került elő. Húsz sírban lehetett megfigyelni díszöv maradványait. Ezek zöme préselt korai bronz és ezüst lemezes, ólomtöltésű övdíszek, előfordul kettős pajzs alakú aranyozott övmaradvány is, valamint a II. germán állatstílus fogazott ővdíszei (lósírban is). Gyakoriak a vasővveretek, tausírozással. Edénymellékletet 15 sír tartalmazott, összesen 16 db edényt, melyek 2/3-a kézzel formált, benyomkodott vagy bevagdalt peremmel. Korai szürke kerámia három sírban fordult elő, két sír pedig bepecsételt kerámiát tartalmazott (egyik kiőntő csöves). A 881. számú sír edényét lyukkal átfúrva szűrőként használhatták. A férfisírok gyakori melléklete a tegez, ezüst rozettékkal díszítve, az íjcsontok, nyílcsúcsok. Két sírban kard maradványait tártuk fel. A rablottság foka továbbra is 100%-os, ennek következtében gyakori az abszolút üres sírgödör. A sírfoltok nagyméretűek (2x3 m), a koporsó használata általános. A szelvényben ÉNy-DK irányban egy római kori menettábor árka figyelhető meg. Az ásatás konzultánsa: Bóna István (ELTE). Az ásatáson részt vettek: Bajókné Sótonyi Mária (DÉLVIÉP), Ferenc Géborné (SMMI), Gál Zoltán (SMMI) és Nyári Zsolt (SMMI). Bárdos Edith 55