Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Őskor

felének eltérő falszerkezete volt, a DNy-i rész hosszanti falét 90 cm széles alapozó árokra emelték. Ugyanitt többszörös megújítású, kerek tűzhelyet is találtunk. A gazdag leletanyagból arra következtetünk, hogy az épület teljes berendezésével együtt leégett: főként a falak mellett számtalan edényt és töredéket találtunk, mintha csak egy álló vagy falra erősített polcról hullottak volna le. A 6. szint feltárásával jutottunk el a telep korabronzkori rétegeihez. Az edényformák, díszítéseik az ottományi kultúra késői fázisának stílusjegyeit viselik magukon. Az ásatáson részt vettek: -FStanczik Ilona, Máthé Márta, Kertész Róbert régészek, Kozma Károly fotós. Konzultáns: Bóna István. Csányi Marietta - Tárnoki Judit 42. Velem - Szentvid (Vas m.) (XXXV). A magyar-francia vaskori együttműködési szerződés alapján a 3. ásatási kampányra került sor. ennek keretében az erődített település három különböző pontján végeztünk fetárásokat. A fellegvár Ny-i végétől D-É irányban lefutó nagy sánc É-i végén 1988-ban nyitott szelvénysorban a La Tene erődítmény alatti rétegeket vizsgáltuk, a késő LT cserépanyaggal keltezett sáncalapozás elbontása után paliszád elszenesedett maradványai jöttek napvilágra; az ehhez tartozó cölöplyukak egy részét már 1989-ben feltártuk, a ledőlt cölöpök alatt meglepően nagy számú emberi csont és egy Ha C uranasír került elő. Vagyis nyilvánvalóvá vált, hogy a késő kelta védmű alatt erősen bolygatott, illetve elpusztított Hallstatt-kori temetkezési zóna találhatü. A „temetőszinty" alatttelepülési réteg húzódik, melynek feltárását megkezdtük: kemence jó állapotban lévő alapjait bontottuk ki. A szelvényrendszer D-i végének D, illetve K felé való meghosszabbításával az előző évben észlelt, a La Tene sánc építésével összefüggő szintet igyekeztünk nagyobb felületen követni. Ezt, az egyébként erős eróziónak kitett zónában csaknem mindenütt azonosítottuk, s felületén figyelemre mélő késő LT leletanyagot találtunk. A sánc felső szakaszán elvégzett átvágás célja az 1988-ban az előbbi szelvénysorban megfigyelt erődítés-szerkezet kontrollja volt. A vizsgálat teljes mértékben megerősítette a védmű több szintű, kazettás felépítésű vízszintesen fekvő gerendákból kialakított vázának, valamint a kőből rakott belső,k s ezúttal külső falsíkjának meglétét is. Az átvágás belső meghosszabbítása során a humusz alatt rögtön szikla jelentkezett, vagyis ezen a szinten lakütelepülés nem volt, ami egyúttal megmagyarázza a szondázás egészének feltűnő leletszegénységét. A fellegvár természetes bejárati zónájában 1989-ben megkezdett program folytatásaként a kálvária alatt, a bevezető úttól D-re húzódó teraszon több kutatóárkot nyitottunk. Ezekből számbelileg nem igazán jelentős, ugyanakkor azonban teljesen homogén késő LT kerámiaanyag került elő. Rétegtani megfigyelések alapján a kőből kirakott teraszéi kiképzése a késő kelta korra keltezhető. Az ásatás francia társvezetői: J.-R Guillaumet (Gluxen-Glenne, Mont Beuvray-i Régészeti Bázis), O. Buchsenschutz (Párizs, C.N.R.S.). A munkaközösség 25