Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Őskor

tum ottártunk fel a neolitikum tói az Andrássyak időszakáig. 1990. legérdekesebb leletegyüttese egy szemétgödör volt (valószínűleg LT korú), amelyben egy koponya is előkerült. Istvánovits Eszter 39. Tiszalúc - Sarkadpuszta (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (V). A rézkori telep feltárása, amelyet 1974-ben kezdtünk meg, és amely azóta 17 éven keresztül rendszeresen folyt, az 1990. évben végrehajtott 4 hetes munkával véglegesen befejeződött. Ezzel ez Magyarországon az első őskori telep, amely mondhatni 2 teljes egészében fel lett tárva. A munkák során összesen 10 552 m területet ástunk fel, amelyből azonban 575 m

2 a telepet körülvevő egykori kerítésen kívülre esett, fgy a telepből 9977 m

2 lett feltárva. Mivel a terep ÉK, azaz a Sarkad ér felé erősen lejt (a szintkülönbség a Sarkad ér partja és a telep legmagasabb pontja kőzött 660 cm), a talaj itt az idők folyamán erősen lemosódott, úgyhogy sem a telepet egykor körülvevő kerítés árka, sem az oszlopvázas házak oszlopainak gödrei, de még az anyag-, ill. hulladékgödrök sem nyúltak le a jelenlegi humusz alá az altalajba. E meddő terűletet céltalannak tartottuk felásni. A telepből mintegy 790-810 m

2 eshetett erre a területre, így annak teljes kiterjedése 10770-10790 m

2 volt. Az 1990. évi - utolsó - idényben 891 m -t tártunk fel. Ennek során már eddig ismert jelenségeket figyeltünk meg. a leletanyag zömét változatlanul a Hunyadi halmi kultúra hagyatéka képezte, de jelentkeztek újkőkori, az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozó, valamint szkíta leleteket szolgáltató gödrök, úgyszintén a felsőbb rétegekben a későrézkori bolerázi csoport cserepei itt is jelen voltak. Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának két (egy gyermek és egy felnőtt) sírjára is rátaláltunk. Ezzel a lelőhelyen feltárt sírok száma 1 3-ra emelkedett, amelyek közül kettő korabronzkori, kettő rézkori (Hunyadi halmi kultúra) volt, kilenc pedig újkőkori (alföldi vonaldíszes kerámia). A feltárt házalapok és gödrök kiértékelése a számos átfedés miatt hosszas munkát igényel, így sem a gödrök kor szerinti elkülönítésére, sem a házak számának pontos meghatározására még nem került sor. Becslésünk szerint mintegy 30 ház egykori létezésével számolhatunk, de ezek közül azonos időben valószínűleg legfeljebb csak 20 állhatott. A lelőhelyen tehát a javarézkor végéről való telepen kívül újkőkori, korabronzkori és szkíta (esetleg még későbronzkori) telepjeienségek, újkőkori és korabronzkori sírok, valamint egy 252 sírból álló XI. sz-i temető került feltárásra, amely utóbbiról Kovács László már részletesebben is megemlékezett. A rézkori leleteknek nagy a jelentősége, minthogy a java- és későrézkor időrendje újabb kiértékeléséhez nyújtanak lehetőséget. Ugyancsak jelentős a gazdag állatcsontanyag, amelyről Vörös István már közölt részleteket. az 1990. évi ásatáson Oravecz Hargita, Wollák Katalin és Hutai Gábor vett rövidebb-hosszabb ideig részt. Patay Pál 23