Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Őskor

17/2. Hidegség, Templom-domb (Győr-Sopron m.) (XXVII). Árpád-kori falu házait, egy kovácsműhelyt, kenyérsütő- és füstölő kemence maradványait tártuk fel a diófaúltetést kővető leletmentésen. Az Árpád-kori falut XII. sz-i pénzek is keltezik (IV. István 1163-1164, bizánci mintára vert rézpénze). A falu a XII. szban épült, korabeli freskókkal díszített templomhoz tartozik. Ugyanitt korai bronzkori telep felszíni nyomai fiygelhetők meg, Kozarac típusú balta kétrészes őntőmintája egy öntőműhely helyét jelöli. Az öntőforma égetett agyagból készült. Korai vaskori telepet jelölnek ugyanezen a hgelyen a kerámia-töredékek, a jelentős méretű hold-idol darabok, amelyek a felszínen kerülnek elő. A terület három oldalról mélyutakkal és a Fertő parttal határolt. A Fertő felé eső lejtőn a Petőfi utcában épülő új házak helyén (Szabó Csaba háza) az újabb Árpád-kori telepnyomok mellett jelentős kelta telep nyomai is mutatkoznak. E ház pincéjének ásásakor kelta kovácsműhelyre utaló tipikus vassalakok kerültek elő La Tene C-D korú cserepekkel. A kelta telep folytatásaként értelmezhető a fertőhomoki út mellett a Szt. György szorobnál 1944-ben talált pecsételt díszű dupla hasú palack, amely kelta temető helyét jelölte az akkori tankcsapda ásásakor. A palack a kismartoni (Eisenstadt) múzeum birtokóban van. A hidegségi Templom-dombon a helyi kőmegmunkálás bizonyítékai a szórványként előkerült kőpattintékok, kovaszilánkok, a félig kész kőeszközök, csiszolt kőbalta darabok, szerpentin nyersanyag. Szórványos grafitrögök is előfordulnak. G ömöri János 18. Hódmezővásárhely-Gorzsa (Csongrád m.) (XXIX). A tizenhárom éve folyamatosan tartó tell-ósatás terv szerinti befejezése elérhető közelbe került. A feltárandó terület felén elértük a szűztalajt, a fennmaradó részen - átlag 2 méter mélységben - mindenütt eljutottunk a legalsó településfázis határához. Befejeződött a VII. sz. szelvényben a szűzfőidbe mélyedő gödőrkomplexum és a 2. sz. ház végfele nagyméretű oszlophelyeinek feltárása. A XV

II—XXI. számú szelvényekben a 18. neolit szintig jutottunk. Az ez évben kibontott szintek két pusztulási és egy építési időszakot tartalmaztak egy nagyméretű, az egész XVII. és XXI. sz. szelvényre kiterjedő - eddig három helyiségből álló - házzal, melynek L-alakban elforduló szárnya a szelvényfal alatt folytatódik. A nem átégett agyagfalak csonkjait csaknem a teljes alaprajz vonalában sikerült kibontani. Mindegtyik helyiséghez kemence tartozott. A leletek között említésre méltóak a vincai, lengyeli területről származó „import" kerómiatóredékek, valamint a Gorzsai csoport idol- és állat-plasztikái. Az újkőkori temetkezések további sírokkal gyarapodtak. Résztvevők: Vályi Katalin (SzMFM) régész, Boldizsár Péter (Székesfehérvár, IKM), Florin Drasovean (Temesvár), Adrian Sabin Luca (Resica), valamint a JATE régészhallgatói. Horváth Ferenc 14