Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Közép- és újabb kor

temető volt, ennek gödrei tönkretették a sirokat, s nagyban nehezítik a műnkét. Medgyesi Pál 133. Kiskunmajsa-Marlspuszta (Bács-Kiskun m.) (XV). A községtől DKre, Marispusztán földeihordás és talajegyengetés közben embercsontokat és köveket találtak. A bejelentést követő helyszíni szemle során megállapítható volt, hogy a lapos domb Ny-i felét már elhordták, a le mélyített területen sárgás agyagsávot, valószínűleg egy középkori templom alapfalának nyomát, réti mészkő darabokat, valamint kb. tíz csontváz szétszórt maradványát lehetett megfigyelni. A megoblygatott középkori templom és temető valószínűleg a XV-XVI. sz-i Majosaszállással azonosítható. A templomdombtól É-ra húzódott egykori dombhát régebben elegyengetett helyén késő középkori kerámiatöredékeket találtunk. A dombhát megmaradt részének metszetében vöröses, átégett, hamus betöltésű gödröt figyeltünk meg, benne XVI. sz-i kályhaszem töredékkel. V. Székely György Kunpeszér-Ménesjárás (Bács-Kiskun m.) Ld. 18. sz. 134. Mázaszászvár-Szászvár-Vár, rk. plébánia (Baranya m.) (XXIV). az 1989-es évben tovább folytattuk a volt plébániaépülettől K-re lévő udvaron a középkori vár további maradványainak a feltárását. Ennek érdekében kutatóárkokkal megszond'ztuk a telek K-i határfalát képező iskolaépületet, hogy az nem nyugszik-e középkori alapokon. Hasonlóképpen jártunk el a plébániaház - volt középkori palotaszárny - K-i tornya és az épület É-i traktusa K-i homlokzata előtti udvarszakaszon, ahol É-D-i kutatóárokkal kerestük a toronytól É-ra lévő és már korábban előkerült középkori falmaradványok összefüggéseit. A K-i udvarszakaszon a kutatóárkokban átlagosan 1,70 m mélységben igen jó állapotban találtuk meg a várudvar középkori kőburkolatát. Ez a kőburkolat több helyen az iskolaépület fala alá nyúlik, így az jelentős szakaszon alapjaiban is legújabbkori eredetű. A jelenlegi udvar DK-i sarkának közelében előkerült középkori várkút, amelynek belső átmérője mindössze 1,20 m volt. Káv'jának alapkősora részben még „in situ" megmaradt, egy részénél pedig törökkori átalakítás figyelhető meg. A kutat - amelynek béllete törtkőből falazott - mintegy három méter mélységig tudtuk csak kitisztítani. Innen csupán egyetlen kávatöredék került elő. A kút eredetileg a várudvar díszkútja lehetett, amire mérete és kiépzésének maradványai is utalnak. A palotaszárnynak már említett K-i tornya É-i homokzata előtt ugyancsak előkerült egy másik - az előzőnél jóval nagyobb - kút is. Az ásatás során eddig a feltárásra nem került sor, s abban mindössze 1,50 m mélységig jutottunk le. Átmérője 2,20 m, béllete kőből falazott. Eddig leletanyag nem került elő belőle. A második - az előbbiekben említett- kúttól K-re, egészen az iskolaépületig terjedő udvarrészen végzett ásatás igen jelentős eredményre vezetett. Ennek során ugyanis bebizonyosodott, hogy egyik gótikus építési korszakában a ma 61