Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)
Közép- és újabb kor
héromszintben álló Ny-i palotaszárnyhoz egy É-i traktus is tartozott. Ez a korábban előkerült maradványokból még csak sejthető volt. Az Idei ásatás során ugyanis sikerült feltárnunk - habár eddig még csak szakaszosan - ennek az épületszárnynak a D-i homlokzatát, amelynek falai több helyen is elérik az 1,20-1,60 m magasságot is. A homlokzatot D-ről szabályos térközökben elhelyezkedő 1 m széles és 2,20 m hosszúságú támpillérek erősítik, melyeknek lábazata lerézsűzött kőkváderekből épített, falazata pedig törtkőből készült. A pillérközökben egy-egy kőkeretes ajtónyílás ugyancsak „in situ" maradványát találtuk meg. Közülük a legnyugatibb viszonylag igen jó állapotban maradt meg. Az újonnan előkerült É-i szárny eredetileg tovább folytatódott K- i irányba, mert maradványai ezen a szakaszon az iskolához később épített É-i toldaléképület alá húzódnak. A már említett díszkút, valamint az újonnan előkerült É-i szárny ismeretében megkockáztatjuk azt a feltevést, miszerint a belsővár zártudvaros beépítésű lehetett. Az ásatási területről aránylag igen kevés, főleg későkózépkori és kevés török kisleletanyag - elsősorban kerámia - került elő. Technikai munkatárs: Füzér Róbertné. G. Sándor Mária - Geró Győző 135. Mezőtárkány-Tepélypuszla-Jajhalom (Heves m.) (IX). Meliorációs munkák közepette XIV-XV. sz-i temető került elő. A leletmentés során kiderült, hogy a bolygatás a temető DK-i szélét érintette. 25 sírt tártunk fel. a feltárt temetőrészlet sírjai szegényesek voltak, zömmel melléklet nélküli, koporsós temetkezések. Hat sírból került elő leletanyag: gyöngy, pecsétgyűrű, pártamaradvány, vaskés. A temető környékén a közeljövőben nem terveznek földmunkát. Ács Csilla 136. Nagygeresd, rk. templom (Vas m.) (OMF). A románkori templom erősen leromlott állapotban áll a település szélén. Az OMF helyreállítást megelőző régészeti feltárásokat és falkutatásokat végzett a templomban. A falut először 1260-ban említik, birtokosa a Geresdi család. A XIV. sz-ban Zsunyageresd, Kisgeresd, jánosgeresd neve tűnik fel oklevelekben. A XV. szban Tejédi Imre győri várnagy kezéből kikerülve a Kanizsaiak, majd a Nádasdyak birtokoltak itt. A reformáció idején 1630-tól az evangélikusok kezén találjuk. A templom épületére sok adatottartalmaznak aXVIII-XIX. sz-i Canonica Visitaciók. A templom téglából épült, de nagy felületen kőfalazat is megfigyelhető. A téglalapformájú hajóhoz K-en félkóríves szentély, Ny-on a homlokzatból kiemelkedő torony csatlakozik. A falkutatás nyomán a középkoritemplom több részlete előkerült, a D-i oldalon három enyhén csúcsíves ablak, mely belültölcsérbélletes és festett. A Ny-i oldalon lévő ablak kisebb, magasabban jelentkezik, ez a karzatot világította meg. a másik két ablak között befalazva találtunk egy szemüldökgyámos, kőkeretes, nagy részben lefaragott gótikus bejáratot, melyet a román 62
