Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Közép- és újabb kor

évek sorén erősen megbolygatták, tereprendezés, építkezések tették igen nehézkessé a kutatást. Pető Mária 121. Budapest, XXII. Nagytétény, Kunyhó u. 65. (III). Lakossági bejelentés útján, kerti munka közben a 236507 hrsz-ú területen, - 20-30 cm mélységből, az újkori humuszt követően egy habarcsos, lapos kövekből rakott kövezés maradványát figyeltük meg. Tetejéről újkori cserepeket tettünk fel. Szirmai Krisztina 122. Cegléd, Piac tér (Pest m.) (VI). A bútorcsarnok építésével párhuzamosan a Piac téren a középkori város területén, a volt mázsahéz alatt (6x3 m) mód nyílt egy rövid szondázó ásatásra. Ennek során kb. 1,5 m mélyen vályogtéglás újko ri ház maradványa, ezalatt — 200, 220 cm-en XIV—XV. sz-i ház padlója került elő. Nagy mennyiségű kerámiatőredéket gyójtöttünk össze. Az Árpád-kori rétegekig nem tudtunk lemenni a talajvíz miatt. Tari Edit 123. Dőbrönte-(Himfy) vár) (Veszprém m.) (XXIII). 1989. augusztus 21szeptember 1. között folytattuk az 1987-ben megkezdett kutatást régészeti diáktábor keretében. Három munkahelyen dolgoztunk. Ennek során teljesen kibontottuk a XIV. sz-i palota DNy-i sarkát, gépi segítséggel az 1988-ban megtalált XIV-XV. sz-i belső kaputorony 90%-át, valamint a XVI. sz-i rondella mellett dolgoztunk. A belső kaputorony négyszögletes, kövekből rakott. Belmérete: 3,9x3,9 m, falvastagság: 2,65 és 2,8 m. A rondellától Ny-ra falszakasza került elő, valamint a bevezető út murvázott alapozása. Az előkerült jelentősebb leletek: mázatlan lovasalakos (Szt. Györgyös?) kályhacsempe töredéke, öntőtégely, ausztriai fazekasáru a XV-XVI. sz-ból. Ilon Gábor-Rainer Pál Dunaföldvár-Kálvária (Tolna m.) Ld. 7. sz. 124. Dunaföldvár-Kisegítő Iskola (Tolna m.) (XXXI). folytattuk a dunafőldvári Kisegítő Iskola udvarán 1988-ban megkezdett középkori fal- és temtőfeltárást. A korábban megtalált 110 cm széles mészkőfal a várhegyet kerítő későbbi kő támfalig fut, de avval nincs összekötve. Nagy része avval az omlással pusztulhatott el, amely a támfal építését szükségessé tette. A mészkófal ellentétes azaz K-i - végénél egy törökkori árokszerű beásás indul, melyből XV. sz-i denér és színesmázas törökös keármiatányér töredékei kerültek elő. Ugyanitt egy kerek felülnézetű egyszerű földkút feltárásét is megkezdtük, de biztonsági berendezés hiányában ezt befejezni nem tudtuk. 55