Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/42. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Közép- és újabb kor

139. Nagyrákos, rk. templom (Vas m.) (OMF) A falu közepén, dombon áll a keletelt, félköríves boltozott szentélyű, síkmennyezetes nyújtott hajójú templom. Ny-i homokzata előtt alul négyszögletű, felül nyolcszögű torony áll. a régészeti feltárás bizonyította, hogy a templom egy periódusban téglából és sekrestye nélkül épült, valószínűleg a XIV. sz-ban. A szentélyben feltártuk a 120x120 cm-es, téglából rakott oltárt és a diadalív É-i oldala előtt a szószék maradványait. A mai Ny-i karzat előtt a középkorban is téglából épített karzat állt, a D-i oldalon pedig «- valószínűleg terrakotta osztós - csúcsíves ablakok voltak. A falkutatás és restaurálás során a hajóban feltárult a XVII. sz-i protestáns kifestés: a hoszszanti - É-i és D-i - oldalfalakon bekarcolt és festett polichrom friz, az ablakok körül festett keretezés, a diadalív keretezése és mindkét oldalán egy-egy ablak, a világosság és sötétség jelképei. A falfestés legközelebbi párhuzamait a közeli Zalaszentgyórgyön és a ma Ausztriához tartozó Szigeten (Sigeg) találjuk meg. a XVIII. sz-ban a rekatolizáció idején ezt eltüntették, a csúcsíves ablakokat a mai formára átalakították. Az épület mai alakját ekkor nyerte el. A feltárások során lényeges és kormeghatározó leletanyag nem került elő. Restaurátor: Bálintffy Péter. Tervező: Ivicsics Péter építész (OMF). B. Benkhard Lilla 140. Nyárlórinc, Hangár u. (Bács-Kiskun m.) (XV). A középkori Szentlőrinc falu templomának és temetőjének kutatása során ebben az évben a templomtól É-ra, a sekrestyén kívül folytattuk az ásatást, ahol összesen 59 sírt tártunk fel a XIV-XVIII. sz-ból. A középkori sírok többsége bolygatott és melléklet nélküli volt. Jelentősebb leletek: ezústfülesgombok, feliratos és vésett díszű ezüstgyűrűk, aranyozott ezüst ruhakapcsoló korong. V. Székely György 141. A nyírbátori (Szabolcs-szatmár m.) műemlék magtár (OMF) a volt Báthori várkastély É-i szárnyának 1989. évi kutatása a középkori pince a kivitelezők által, régészeti megfigyelés mellett végzett szinstüllyesztésóvel kezdődött, a nagyobbik pincehelyiségben két újkori földes padlószint alatt teljes egészében feltártuk a késő középkori terrazzopadlót (a kisebbikben ez a talajvíz miatt nem sikerült), valamint a két helyiséget összekötő középkori téglalépcsót. A kitermelt kb. 1 m vastag feltöltésből bőséges közép- és újkori leletanyagot, elsősorban kerámiát és úvegedénytöredékeket gyűjtöttünk; utóbbiak azt bizonyítják, hogy a pince mindig is bortárolásra szolgált. A nagyobbik helyiség D-i oldalán megnyitottuk az eredeti pincelejárat elfalazott nyílását. Ehhez a nyíláshoz vezetett a D-i homlokzattal párhuzamosan az a valószínűleg újkori és a XX. sz-ban elbontott lejárati folyosó, amelyet szintén teljesen kibontottunk. Ez feltehetőleg ráépült a középkori lejáratra. De utóbbi megkereséséről a homokos talajban jelentkező omlásveszély miatt le kellett mondanunk. 64