Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/42. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Közép- és újabb kor

bejárat felhasználásával alakítottak ki. A bejárat felett a kaputimpanon maradványai is megfigyelhetők. A szentélyen is egy befalazott és egy erősen átalakított középkori ablakot találtunk. A barokk párkány alatt, a románkori párkányzat lefaragott állapotban megmaradt. A templom belsejében és kívül is a középkori szintet meghatároztuk. A szentély belsőben két gótikus pasztofórium került elő, a hajóban pedig egy középkori szószék alapfalai. A hajó utolsó harmadában előjött két erőteljes pilléralap. A Ny-i homlokzat belső és külső felületén tett megfigyelések arra mutatnak, hogy a torony a hajó testéből emelkedett ki, torony karzatos megoldást alkalmaztak. A templom építési idejét a XIII. sz. első negyedére tehetjük. A XV. sz. elején a templomon átalakításokat végeztek. A XVII. sz-i feljegyzések az épület pusztulására utalnak, de renoválására csak 1755-benn került sor. Értékesek a templom belsejében feltárt XV. sz-i falképek és a XVII. sz-i kifestés is, melyhez feliratok is tartoztak. A falképek feltárása még további munkát igényel. A helyreállításhoz a kiviteli terveket készíti Káldy Gyula tervező. A falképek feltárását Lángi József festőrestaurátor végezte. M. Kozák Éva 137. Nagykanizsa-Romlotlvár (Zala m.) (XL). A városi tanács és a nagykanizsai Történelmi Emlékbizottság támogatásából megindult a Mátyás-kori várkastély teljes feltárása. Újból feltártuk az 1977-ben egyszer már kinyitott Ny-i szárnyat. Feltártuk a keritőfalakat a D-i és az É-i oldalon, valamint a DNy-i és ÉNy-i saroktornyokat. A D-i oldalon kibontottuk az öregtorony kiszedett alapozásárkait. A vár É-i oldalán teljesen feltártuk a palota É-i, alápincézett szárnyát és a hozzá csatlakozó emésztógödröt. Kinyitottuk a várudvar nagy részét, melyet eredetileg egyszer megújított téglaburkolat fedett. A várudvar nagy részét, mely et eredetileg egyszer megújított téglaburkolat fedett. A várudvar D-i felében megtaláltuk és feltártuk a 26 méter mély várkutat. A legjelentősebb leletanyagot az emésztőgödörben (kerámiaedények, kályhacsempék, arannyal futtatott üvegtöredékek, vaseszközök stb.), a pince feltöltésében (kerámiatöredékek, kályhacsempék, bronz hordócsap, páncéltöredék stb.) és a kútban (kófaragványok, bronzedény, sisak stb.) találtuk. A leletanyag a XV. sz. utolsó évtizedétől az 1570es évekig terjedő időszakból való. Vándor László 138. Nagykapornok, rk. templom (Zala m.) (XL). A templom tatarozását megelőző falkutatás során a XII. sz-i benedekrendi kolostor megmaradt középső szentélyén egy románkori és egy gótikus ablak került kibontásra, előkerült a főhajó és az É-i mellékhajó első pillérközét áthidaló árkádív is. A talajrendezés során megtaláltuk a D-i mellékhajó szentélyének alapozását. Munkatárs: Valter Ilona. Vándor László 63