Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1986. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/40. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Árpádkor

ÁRPÁDKOR (Térképszám: 138-159) 138. Babócsa-Basakert, Nárciszos (Somogy m.) (XIV). Az Árpád-kori és a középkori babócsai két várral szemben, a Rinya másik, a jobb partján fedeztük fel a Basakert—Nárciszos nevű, a megye legnagyobb alapterületű (4,3 ha), téglalap alakú, átlagosan két méter magas sánccal, hét bástyával rendelkező, két részes földvárát. Ez utóbbiban folytattuk 1984-ben, majd 1986ban legfontosabb és legeredményesebb régészeti kutatásainkat. Sikerült teljesen feltárnunk egy különleges szentélyű: nyújtott és a tízszög hat oldalával záródó, támpilléres kiképzésű, összességében 25x10 m-es, gótikus tégla egyházat. Rendkívüli módon, tőle pár méterre É-ra előkerült az azt megelőző, patkóíves szentélye alapján nagyon korai (XI—XII. századi), a halszálkás építési technikát is felhasználó templom is. A 13x8m-estéglatemplom a gótikus egyház építése során (XIV. század közepe és vége) került alapfalig elbontásra. Olyan módon, hogy a nagyméretű gótikus egyházhoz később ÉKen felépített sekrestye, valamint az ENy-ra hozzáépített többszintes lakószárny alapfalait átfuttatták rajtuk. Maga a gótikus templom először 1555—1556 táján pusztult el. A leégett falak további szakaszos bontására részben a törökkorban, illetőleg az 1690-es években és a XVIII—XIX. században került sor. A templomokban, illetőleg körülöttük több évszázadon keresztül temetkeztek. A Ny—K-i tájolású, többnyire koporsós sírok mellékleteként párták, övek, ruhák maradványai kerültek elő. A pusztuláshoz, illetőleg a török kori réteghez tartoztak a fegyvermaradványok (számszeríj, nyíl stb.), valamint a gyakran díszített kerámiatöredékek. Az építmények jellegzetes anyagához a különböző, színes-mintás vakolatok, idomtéglák és faragott kövek tartoznak. Előkerült az egyik kezében könyvet tartó, a másikat áldásra emelő Szent János evangélista kő domborműve. Vagyis a megyében a Somogyvár után a második alakos kőfaiagványokkal díszített egyház maradványait hoztuk felszínre. Rendkívüli módon sikerült meghatároznunk a Babócsa viüa, majd a XIV. századtól oppidummá, azaz mezővárossá fejlődő település plébánia76