Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)

Közép- és újabb kor

lota építési időszakának habarcscsíkja borította, ezt követi az ugyancsak az építkezés időszakából származó törmelék, XII—XIV. sz-i cserepekkel, csontokkal, kövek faragási hulladékával, III. Béla kopott rézpénzével. Ezt a réteget az építkezés befejezését jelző, helyenként habarcsos, kiegyenlítő réteg zárja, ezen képződött a vár funkcionálásának idejéből származó mintegy 20 cm-es kultúrréteg. Az e fölött jelentkező, olykor több mint 1 m vastag omlásréteg nem jelenti a vár végső pusztulását, hiszen egy vékony, XV. sz-i leleteket tartalmazó réteg húzódik rajta. Az I. sz. kutatóárok folytatásával megkezdtük a II. b. helyiség feltárását, a rétegviszonyok bonyolultabbnak látszanak, mint az épületen kívül. A padlón levő, vastag, vörösre égett, agyagos rétegben elszenesedett gerendamaradványokat figyelhettünk meg, valószínűleg az egykori síkmennyezet maradványai. A vár D-i, külső sáncárkától D-re középkori mészégető kemence maradványait figyelhettük meg. Szabó J. József 162/1. Gyula Ferences romkert (Békés m.) (II). 1931-ben és 1934-ben Implom József tárta fel a templomot és a hozzátartozó kolostort. Erről csupán egyetlen alaprajz maradt meg, melynek egyik bizonytalan pontja volt a toronynak meghatározott alapozás elhelyezkedése és szerkezete. Uj ismereteket erről az 1962-ben végzett ásatás sem adott, mivel a helyreállítás ezt a részt nem érintette. Az 1985. évi hitelesítő ásatás során kibontottuk ezt az alapozást, mely 230 x 180 cm felületű és 65 cm mélységű. Anyaga a templom hajójához hasonlóan erős terméskövekből áll. Alapozási mélysége nagyjából megegyezik a hajó DK-i sarkával, amelytől a távolsága 60 cm. Analóg példák ismerete nélkül, tartozhatott egy kisebb, különálló harangtoronyhoz vagy haranglábhoz. Szatmári Imre 162/2. Gyula—Kastélykert (Békés m.) (II). Folytattuk a csecsemőotthon kertjében a korábbi években megkezdett feltárást. A XVI. sz-i török dzsámi D-i oldalán az épület falának további folytatását tártuk fel. Ugyancsak további részletei kerültek elő az épület alapozását képező öt rétegű gerendarács szerkezetnek is. Az É-i oldalon — a keresett épület belsejében — újabb négysoros karólyuk-rendszert bontottunk ki, mely a dzsámi Ny-i falára merőlegesen, a korábban feltárt hasonló négyes karólyuksorral párhuzamosan, attól mintegy 4 m távolságban halad. E karólyukak valószínűleg egy belső 90