Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)

Közép- és újabb kor

178. Mosonmagyaróvár— Linhardt u. 9. (Győr-Sopron m.) (XI). Az épület kapualjában 1960-ban csatornázás közben egy kőfal maradványai ke­rültek elő. Korát akkor kutatási lehetőség híján nem lehetett megállapítani. Az épületet lebontották, s rövidesen építkezni fognak a területen. Ezt meg­előzendő szükségesnek láttuk a falmaradvány pontos helyének és korának meghatározását egy kisebb ásatás keretében. Két párhuzamos kutatóárokkal megkíséreltük a falat megkeresni. Az egyikben kerámiatöredékeken kívül nem találtunk semmit, de jó rétegsort kaptunk a terület feltöltődéséről. Ennek tanúsága szerint 2,5 m mélységig középkori, alatta 3,5 m-ig római réteg talál­ható. A másik kutatóárokban előkerült egy K—Ny irányú falmaradvány vége. Szabálytalan kövekből készült, kavicsos mészhabarcsba rakva. Szélessége 140 cm. 240 cm mélységig követtük, de nem értük el az alját. Mélyebbre a kutatóároktól 0,5 m távolságra levő épület miatt nem lehetett ásni. Az elő­került leletek és levéltári adatok alapján a falmaradvány feltehetően Óvár vá­ros késő középkori városfalához tartozott. F igI er András 179. Nagylak-Belső Csiga (Csongrád m.) (XXIX). Folytattuk az 1983-ban elkezdett leletmentést. Feltártuk azt a késő középkori házat, amely­nek nyomait már két éve megtaláltuk. A házban két kemencét is találtunk, az egyik kemence előterében nagyon nagy mennyiségű XV—XVI. sz-i kerámiát és kevés fémet tudtunk kibontani. A ház feltárt része kb 5 m szélesés 10 m­nél hosszabb Több tapasztást is sikerült megfigyelni a ház padlójánál, azon­ban ezt megelőző korszakok feltárását már nem tudtuk elvégezni. Munkatárs: Szatmári Imre MMM Békéscsaba. Tari Edit 180. Nagymaros-Szentmihály-hegy (Pest m.) (XLVI). A Szentmihály­hegyen, Dömössel szemközt, a Dunára meredeken lejtő hegy felső részén, a függőleges sziklafalban két szinten üregek láthatók, ezek előtt pedig 10—15 m széles terasz húzódik. Egykor a teraszt teljes hosszában támfal védte (Vö. Römer F. rajza 1868.). Ennek ma már csak a Ny-i része maradt meg. E tám­falhoz csatlakozva a terasz Ny-i végén kőépület részletei láthatók a felszínen. A topográfiai szondázó ásatás során kutatóárkokkal vizsgáltuk meg a legnagyobb barlangot és környékét, valamint a terasz Ny-i végén levő épület­maradványokat. A legnagyobb barlang alaprajza háromhajós templomra emlé­99

Next

/
Thumbnails
Contents