Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Magyar közép- és újabb kor

teket nem lehetett megfigyelni, viszont a szikla feletti feltöltődés XIII—XVI. sz.-i anyagot vegyesen tartalmazott, e) A két osztófal ajtajának kőkerete volt, ez azonban nem maradt meg. f) A XVI. sz.-i — utolsó — általában agyagtapasztásos padló felett mindhárom helyiségben rendkívül vastag pusztulási rétegek találtunk. Ennek elemzéséből megállapíthattuk, hogy valószínűleg mindhárom helyiség emeletes volt. g) Az eddigi kutatás alapján egyértelmű, hogy a felsővár építésére a XIII. sz. második felében — XIV. sz. elején került sor, ekkor egy nagyméretű toronyból és egy hozzácsatlakozó nyújtott U alakú, két részre tagolódó udvarból állt. A faépületek nyomait még nem sikerült valószínűsíteni. Később mélyebb Ny-i, s talán K-i része is emeletes épületrészekkel épült be. Pusztulása ostrom alkalmával, minden bizonnyal a 15 éves háború során, vagy azt megelőzően történt. Munkatárs: Simon Zoltán technikus. Feld István Sály — Latorpuszta (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Lásd 159/3. sz. 207/1. Sárospatak — Vár ÉNy-i sarokbástya (Borsod-Abaúj-Zemplém m.) (XXVI). Az ÉNy-i sarokbástya helyreállítási tervéhez szükséges kutatást befejeztük. A feltárást a 354 és 355 hrsz. telkeken folytattuk a bástyán. Az É-i falához épült házak szanálása a felső szint meghatározását, az É-i fal lőréseinek kibontását eredményezte. A sarokbástyát K-Ny-i irányban átszelő kutatóárokban feltártuk a bástya Ny-i zárófalát, (220 cm) az egykori lejárat elfalazását és egy szellőzőnyílást. A bástya eredeti szintjét — 140—150 cm mélységben — téglatöremelékes réteg jelezte, négyzetes burkolótégla töredék alapján valószínű, hogy a bástya felső szintjét téglával burkolták. (Mérete: 15,5 x 5 cm/db) Az utca szintje alatt K-i irányban továbbhúzódó, faragott kőkeretes bejárattal ellátott oldalág kibontását 4 m hosszan elvégeztük. Az íves bejárat mérete: 185 cm magas, ugyanilyen a legnagyobb szélessége. Profilnélküli kőkeret bekarcolása: 1705. P. V. B. arra enged következtetni, hogy az 1702-es robbantás a külső erődítés e szakaszát teljesen nem pusztította el. K-i zárófala semmisülhetett meg. A leletanyag zömét XVII. sz.-i kerámiatöredékek alkotják. Két töredék emelendő ki: H P monogramos, felhúzott rostélyú sisakos harcos feje és páncélos kar részletével; a másik angyalfejjel díszített. J. Dankó Kata/in 117