Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Magyar közép- és újabb kor

207/2. Sárospatak, rk. plébánia (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XXVI). A plébánia homlokzatának tatarozására került sor, a vakolatleverés során az eredeti lakóházak reneszánsz részletei kerültek elő; az É-i részen reneszánsz timpanonos kapu, mely erősen lepusztult állapotában is a vár lakótornyának bejárati kapuját idézi, — jóval egyszerűbb formában. Visszafalazták a köpenyfalat, így nem látható a középső traktus íves kőkeretes bejárata. A D-i épült íves kapuzata sarokkövein rozettával díszített, valószínű, hogy eredetileg oromzatos lezárása lehetett. (Ennek beszűkítésével alakították ki a mai bejáratot.) Előkerült az épület kőkeretes pincelejárata, melyet szintén bevakoltak. A lábazat lebontása során másodlagosan beépített reneszánsz párkánytöredékek kerültek elő. J. Dankó Katalin 208. Sárszentmihály, ref. templom (Fejér m.) A belső tatarozát megelőző vakolatleverés során a templomban középkori részletek (D-i kapu, sarokarmirozás, stb.) kerültek elő. Ennek alapján megállapítható volt, hogy a templom hajójának nagyobb, Ny-i része azonos az 1438-ban említett falu — „Possesio Keer aliter Zentmihal — templomával. Munkatárs Bükky Zsuzsanna építészmérnök. Kozák Károly 209. Segesd (Somogy m.) (XIV). Leletmentő ásatást folytattunk a feltételezett királynői mezőváros területén. A Perczel, illetőleg az Iskola utca közötti területen: a Pékó, illetőleg a Balogh földön összesen hét kutatóárokkal átvágtuk Ny—K-i és részben ÉD-i irányban — az erődítménnyel körülvett — települést. Az egymástól meghatározott távolságban, utcarendben fekvő házak alapjai, illetőleg tégla járószintjei isa felszínre bukkantak. A Pékó, illetőleg a Balogh földön további, illetőleg a már megtalált épületek újabb maradványai kerültek a felszínre; kemencék, tüzelőhelyek és eddig még ismeretlen téglafalmaradványok, kút, cölöplyukak kíséretében. A 6. sz. (a Balogh földön húzott) kutatóárokban egy nagy kúria, téglaépület, 3—4 m mélybe nyúló alap maradványait találtuk meg gazdag leletanyag kíséretében. Sikerült az erődítmény sánca közelében egy — utcasávval elválasztott — település topográfiai rendszerét meghatároznunk. Leletanyag: közel 15000—20000 tárgy (kerámia, vas, bronz és csontanyag) a magyar középkor, illetőleg a somogyi középkor egyik legfontosabb lelőhelyét, a segesdi királynéi, majd hódoltsági mezővárost jelzik. 118