Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)
Magyar közép- és újabb kor
180. Jászdózsa - Négyszállás (Szolnok m.) (XXXIV). Az oklevelekben 1391-től emlegetett, s a török hódoltság folyamán véglegesen elpusztult település feltárása 1980-ban kezdődött. Az eddigi kutatás jobbára a templomkörüli temetőben folyt. A faluhelyből eddig csupán 175 m 2-t ástunk meg. Az árokkal szegélyezett templomkörüli temetőnek 453 sírja került elő. Az egyhajós, kb 13 m hosszú és 7,5 m széles, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű, gótikus falusi templomot egy már használatba vett temető területén építették fel, s az alapozáskor összesen 13 sírt rongáltak meg kisebb-nagyobb mértékben. A sírokban rituális, a bizánci kereszténységre jellemző kéztartás figyelhető meg. A populáció eredetileg bizánci keresztény mivoltát többek között két XIII. sz.-i bizánci kereszt is megerősíti. Afeltárt sírokban keleti nomád jellegű viselet figyelhető meg. A férfi-sírok általában szegényesek. Jellemzőjük, hogy két vascsat, egy-két esetben vas szíj vég is található bennük. Egy sírból kinzsál, egy másikból pedig rövid kard került elő. A női sírok jellegzetes leletei: a koponya körül egy-két sorban található, eredetileg feltehetően valami kendőfélére felvarrt, préselt lemezkorongok, különféle keleti típusú fülbevalók, aranyozott ezüst páros mellkorongok, gyűrűk, különféle paszta- és kristálygyöngyök, s nagyszámú, csontból, illetve bronzból készült tűtartó. A feltárt településrész is több, eddig ismeretlen, sajátosságot mutat. É—D irányban metszi egy kiszedett kőfal (kerítés?) 50 cm széles és 80 cm mély alapárka. Ettől K-re különféle telepnyomok között egy putriól, Ny-ra pedig egy 50—60 cm széles, 420 átmérőjű, 50 cm mély körárok került elő. Selmeczi László 181. Keszthely — rk. templom (Zala m.) (XI). A helyreállítással párhuzamosan kisebb feltárást végeztünk a hajóban, a sekrestyefolyosón és a sekrestyében az eredeti szintek meghatározására. Sikerült a XIV. sz. végi szinteket meghatározni. A legjelentősebb lelet a sekrestyefolyosón a szentély és a hajó találkozásánál került elő: egy szétolvadt harang maradványai. Vándor László 182. Kozmadombja - Ófalu (Zala m.) (XL). A mai településtől K-re egy kisebb dombon folytattunk leletmentést. Itt volt a hagyomány szerint a középkori Kozmadamján falu, amelyet a törökök pusztítottak el. A dombocska D-i részén levő, téglatörmelékekkel megjelölt folt — az egykori templom helyén kezdtük meg a munkát. A templom tégláit a század elején ki103
