Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Magyar közép- és újabb kor

178/5. Győr — Püspökvár (Győr-Sopron m.) (XI). Az elmúlt esztendőkben megkezdett tatarozási munkák első fázisaként a torony külső falkutatását végeztük el. Az ülőfülkés kapualjat időben megelőzi egy kőfalú épület, melynek K-i végfalát fogtuk meg. A helyiség Ny-i kiterjedését nem ismerjük, és még nem tudjuk, hogy a püspöki palota egyértelműen középkori részei közül valamelyik tartozik-e hozzá. Ezen korábbi építményt az ülőfülkés kapualj építésekor lebontották. A XIV. sz. első feléből való kapualj elé a század második felében kaputornyot építettek, belső csapóráccsal, a torony előtti szárazárokra nyíló felvonóhidas kapuval. A pártázatos lezárású torony K-i homlokzatára került Kálmán győri püspök címere — az Anjou-címer. A XVI. sz.-i erődítési munkálatok során a torony előtti szárazárokba kazamatát építettek, átalakították a felvonóhidas kapukat, és előttük egy kisméretű árkot alakítottak ki. A XVIII. sz. során a torony újabb emeletet kap. Ugyanekkor bővítették a püspöki palotát, második emeletet építettek a korábbi falakra, belső lépcsőház készült. Dávid Ferenc — László Csaba 179, Jánosháza, Erdődy-Choron kastély (Vas m.) (XXXV). Az 1979 óta tartó munkálatok során a kastélyt övező erődrendszer építéstörténetére vonatkozó adataink száma egyre nő. Az elmúlt évben a DNy-i bástya, a D-i erődfal, valamint a D-i és Ny-i árok kutatását végeztük. Az eddigi történeti és régészeti adatok alapján megállapíthattuk, hogy a XVI. sz. elején a kastélyt egy kőkerítés övezte. A szögletek zárását nem ismerjük, mert a falakat nagyon átépítették. A Choron-féle XVI. sz. második felében folyó erődítési munkálatok során, a D-i oldalon az udvart megnövelve kisméretű téglából épült, kőalapon nyugvó védőfalat és két szegletes bástyát emeltek, melyből a DNy-it átalakították, a DK-re esőt átépítették. Feltételezzük, hogy a K-i és É-i, de talán a Ny-i oldalon is a kőfal tovább funkcionált. A D-i és Ny-i oldalon is egy-egy kutatóárokkal a vizesárkot is átvágtuk. A vizesárok a D-i oldalon erősen feltöltődött, a Ny-i részen pedig a régi kultúrrétegeket az újkori építkezések során erősen letermelték. Az udvaron álló barokk épület szögletéből több reneszánsz faragott követ emeltünk ki, melyek legalább két építési periódusra utalnak. Az előkerülő leletanyag a XV. sz.-tól szinte napjainkig tartó időszakból megtalálható. Munkatárs: Sch. Pusztai Ilona. M. Kozák Éva 102