Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1981. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/35. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1982)

Honfoglaláskor

fp^,, nyerges, íjas és tegzes temetkezést figyelhettünk meg, a női sírok közül néhányban a ruházat gazdag díszítésével találkoztunk (ing-és kaftánveretek stb.). Edény mindössze egy sírban fordult elő. A fentieken kívül a hamvasztásos és vázas szkíta sírokat, szarmata gödröket, köríves. D-i bejáratú szarmata árkot és két házat, valamint egy gazdasági épületet tártunk fel. Az egyik félig földbe ásott szarmata ház középső cölöpös, sátortetős volt, a másik pedig szelemenes, nyeregtetős, két tartóágassal. Tűzhely egyikben sem volt. (Ta) Az ásatáson részt vettek: Simon Katalin, Rózsa Gábor mérnök. Béres Mária, Gál Éva, Dósa Rozália, Tari Edit, Szatmári Imre, Révész László, Kriveczky Béla, Lőrinczi Gábor (JATE) és Pásztor Adrienne (ELTE). Fodor István Sándorfalva — Eperjes (Csongrád m.) Lásd 111. sz. Sopron — Krautacker ÉNy-i lakótelep (Győr-Sopron m.) Lásd 46. sz. 160. Szolnok, Lenin Tsz központ (Szolnok m.) (XXXVIII). Egy már korábban is ismert lelőhely (Szolnok-Ugar néven Kaposvári Gyula közölte egy lovassír leírását a környékről) homokkitermelés miatt veszélyeztetetté vált. A leletmentés előtt mintegy 10—15 sír pusztulhatott el. A feltárás során mintegy 2000 m

2 területen 27 honfoglaláskori sírt mentettünk meg. A sírok között gyakori volt a padmalyos sír. Az 5. számú sírban részleges, további öt sírban jelképes lovastemetkezést figyeltünk meg. Az előkerült mellékletek között fegyverek (reflexíj, nyílcsúcsok), övdíszek és ruhadíszek, kerámia (mind a férfi mind a női sírokban), fülbevalók, karperecek, ezüst- és aranygyűrűk, gyöngyök, tűtartó voltak találhatók. A temető minden bizonnyal leggazdagabb sírcsoportját még a honfoglaláskorban kirabolták. A leletmentésen a teljes temetőt sikerült feltárnunk. Madaras László 82