Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1979. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/33. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1980)

Magyar közép- és újabbkor

porttól eltekintve - a későavarkortól a honfoglaláskorig terjedő időszakra datálják a telep lakott periódusait. Az állatcsontok meghatározását Vörös István (MNM) végzi, a feltárt kohászati leletek termoluminescensz vizsgálatán Benkő Lázár (Izotóp Intézet) dolgozik. Műszaki vizsgálatokat a Lenin Kohászati Müvek laboratóriumai végeznek a kohászati leleteken. Az olvasztókemence kiemelésénél részt vett Belovitz Ferenc győri és Sterbentz György soproni (KBM) restaurátor. (Ta + Lenin Kohászati Müvek) Gömöri János 183. Tata. Nagykert u. 34-36

. (Komárom m. ) (XLI). A dózerek kőkeretes, vöröskőlapokkal fedett sirokat bolygattak meg. A leletmentés során 24 kősirt és 56 földsirt, összesen 80 sirt tártunk fel. A temetőnek ez a része a leletek alapján a XI-XIV. sz. -ig volt használatban. A sirok sűrűsége egymásra temetések, zárt területre utalnak. Két, nagyon gyenge falmaradvány a sirok felett és gótikus mérmüvek töredékei, egy későbbi templomból származhattak. A temetőben "S"-végü hajkarikák, árpádkori obulusok, egy ereklyetartó kereszt és egy festett fatábla maradványa került elő. Az útépítés vonalában egy későbbi XIV-XV. sz. -i épület részletei is előkerültek, amely a török háborúk során pusztult el. Padozata alá beásva 10 gabonás vermet találtunk, amelyeket ki is ürítettek. Említésre méltó egy keménymészkő, hullámoshaju férfifej töredéke az épület omladékából. (Ta) B. Szatmári Sarolta 184. Tiszaroff - Gátőrhá

z (Szolnok m. ) (XXXVIII). A gátőrháztól mintegy 100-200 m-re E-ra gáterősitési földmunkák során átvágták a középkori Tiszaroff falut. Az átvágás során az árokkal elmetszettek egy edényégető kemencét, melyből pohár alakú edények kerültek elő. Az egyik - talán háznak meghatározható - nagyobb patics- és agyagmaradványokkal jelzett telepjelenségből 226 darabból álló éremkincs került elő. Az ezüst dénárokból álló leletben magyar, lengyel és cseh érmek találhatók. A kincs eredetileg egy mázas edényben volt. A kincs legkorábbi - általunk meghatározható érme 1538-ból, legkésőbbi darabja pedig 1621-ből való. (Ta) Madaras László-Raczky Pál 116