Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)
Őskor
5. Berettyóujfalu-Herpály ( Ha.jdu-Bihar m. ) (VIII). Az 1977. évi ásatás során nyitott szelvényünkben eljutottunk a bronzkori réteg aljáig, kb. 130 cm mélységig. 250 m 2 felületen, négy szintben 11 bronzkori ház részletét és több különálló tűzhelyet tártunk fel. Ez volt az I. felület. 1978-ban az I. felület déli részéhez csatlakozva megnyitottuk a II. felületet, mely a domb hajlatának megfelelően, 15 x 10 m-es, majd 15 x 15 m, vagyis 300 négyzetméter kiterjedésű volt. Ebben a felületben az előző év megfigyeléseinek megfelelően 4 bronzkori szinten 5 ujabb házat, illetve házrészletet tudtunk elkülöniteni. Legjobban a 4. szint oszlopsor helyekkel határolt házalapjai maradtak meg, ahol határozott "utcarészleteket" tártunk fel. A házakhoz többször megujitott tűzhelyek tartoztak. A II. felületből is ilyen gazdag bronzkori leletanyag került elő, némelyik ház padlóján eredeti helyzetben álló nagy edényeket, kőés csonteszközöket találtunk. Az életmóddal kapcsolatos nagymennyiségű állatcsontot, kagylót, csigát és kevés gabonamaradványt gyüjtöttünk össze. A II. felület felső 3 szintje a középsőbronzkori gyulavarsándi kultura leleteit tartalmazta. A gyulavarsándi korszakhoz tartozó szintekből a bronzkori tellekre jellemző stilusu faragottcsiszolt csonttárgyak (hengerek) kerültek elő, de ugyaninnen szép számban jelentkeztek a szomszédos wietenbergi kultura stílusjegyeit viselő cseréptöredékek is. A régebbi szintből pedig a telleken szintén ismert, de igen kis számban előforduló, a dunántuli mészbetétes edények kultúrájának területéről származó import-csészék maradványai jelentkeztek. Az 1977-ben nyitott I. felületen megkezdtük a bronzkor alatti rétegek feltárását. (5. és 6. szint). Ennek során 80-100 cm melységig jutottunk le és egyúttal a domb hajlatát követve 300 m -re növekedett az I. felület ásatási felszine. A felső 5060 cm vastagságú réteg eddig még önállóan nem ismert leletanyagot eredményezett, nagy tömegben, amely a késő neolitikus herpályi kultura és a kora-rézkori tiszapolgári kultura közötti átmenetet képviseli. Éppen ebből a szempontból is alapvető jelentőségű az 1978-ban, Herpályon folytatott ásatás. Jellemző erre a leletanyagra a festés teljes hiánya és az átmeneti formák, plasztikus diszitések nagy bősége. Ez volt az eredeti felszintől számitott 5. szint, amely alatt a herpályi kultura egy késői, eddig ugyancsak ismeretlen fázisát találtuk meg. (6. szint) Erre az időszakra a festés gyér előfordulása jellemző, amely idegen a klasszikus herpályi festésmódtól, s jellemzője az agyag alapon fehér, illetve vörös szinnel kombinált pasztózus fehér min6
