Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1971. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/25. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Árpád-kor

- 79 air oldalköve másodlagosan felhasznált románkori faragvány. Az É-i oldalhajótól É-ra a már korábban feltárt sirokban megtaláltuk az otthagyott csontvázakat. Az É-i oldalhajótól É-ra, az egykori bazilikán kivül talált ujabb, Ny-K-i tájolású, bolygatott és melléklet nélküli sírok minden bizonnyal a prépostsági temetőhöz tartoztak. A főhajó K-i apszisától K-re 5 bolygatott, Ny-K-i tájolású sir közül az egyik római és X.sz.-i /?/ gyöngyökkel ellátott gyermek. A Mátyás sirkápolna és a románkori bazilika közötti "alaktalan" faltömeggel kapcsolatos vizsgálat kiderítette, hogy az még alapozási szintjében is, a XV.sz.végén elbontott várfal köveinek másodlagos felhasználásával, a Mátyás sirképolnához hasonló technikával és egyidőben készült. Ezen építkezés nagyméretű szentélybővitéssel függ össze. Ekkor a főhajó félköríves apszisának falától É-ra és D-re meglévő közöket befalazták, tehát nemcsak É-on, hanem D-en is bővítették a szentélyt. Az apszis egykorú elbontására nézve csak az ÉK-i falszakasznak külső - a bővítési alapozás elbontásával végzett - vizsgálatával kaphatunk ujabb adatokat. Pontosabb kisleletek: XI.sz.-eleji fehérmárvány, díszesen faragott korláttöredék, szines mozaikszemek, aranylemezt magábafoglaló nagyobb üveglap, közép- és újkori pénzek stb. Az egykori kiterjedéshez képest kisebb ásatásunk a többszöri bolygatás és a pillérek, falszakaszok szétválaszthatatlansága miatt egyértelműen még nem állapíthatta meg a bazilika építése előtti korok életének tényét és mértékét, a románkori bazilika első alaprajzát, egy- vagy háromhajós nagyságrendjét, belső tartórendszerét, valamint a Ny-i traktusban előkerült falak és a bazilika közötti pontos összefüggést. A feltáráson részt vett K.Éry Kinga antropológus és Csukás Györgyi egy.hallgató. /Ta/ Kralovánszky Alán