Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1971. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/25. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Árpád-kor

- 78 lértávolságoknak megfelelő távolaágra ujabb pillérbázia került elő. Egy vonalban az 1969-es ásatással a Püspök-kertben talált pillér pontjához támaszkodva, attól K-re és D-re, egymáshoz sarkosan épitve került elő egy-egy pillérbázis. A főhajó középpontjában " in medio templi", az 1970—

es ásatáson már megtalált központi kriptáról a továbbiakban megállapítottuk, hogy egyszemélyes, K-i, D-i és É-i zárófala kitermelt és a kiszedés nyomvonala pontosan meghatározható. Ideje a XVII. XVIII.sz.-i kerámiával keltezhető. E kripta joggal hozható közvetlen összefüggésbe Szt.István sírhelyével,

ill.kultuszhelyével. A központi kriptátój. K-re, a bazilika ITy-K-i főtengelyében lévő egykori káptalani kórusban 8x3 m nagy és mélyen lévő fal-alapozásban felismertük a "sedes regni" pódiumának alapját-Az egykori királyi trónust, az ünnepélyes inthronizálás helyét jelentő alapozás D-i szegélyén két pillér bázishelye alapján feltehető, hogy a baldachinos felső építészeti kiképzése lehetett .Az alapozásban megfigyelt XI.sz.-i pillérfő, XII.sz.-i faragványok másodlagosak. A faragványok és a bazilika járószintjeinek adataiból következtetve e trónus-pódium építésének kora összefügghet Károly Róbert 1318-as belső-átalakitési tevékenységével. A káptalani kórusban, a főszentély és a trónus pódiuma között korábban már feltárt, most újból kibontott 5 téglasir a baz'ilika K-Ny-i főtengelyében fekszik. Megállapítottuk, hogy a K-i két téglasir a románkori, mig a többi a gótikus járószinthez igazodott. Az 5., egymagában álló téglasirt a trónus pódiumába vágták. E sirok esetében relativ kronológiai megállapításokra nyilt lehetőség. A főszentélyben K-Ny-i tájolású, mellékletnólküli gyermek, az É-i oldalhajó É-i fala mellett, kivül 4 db Szt.István és 1 db Péter király dénáréval keltezett férfivéz került "in situ" napfényre. Az É-i oldalhajóban ugyancsak már korábban feltárt - 4 vörösmárvány fedőkővel borított - sirok újbóli feltárásával megállapítottuk, hogy közülük kettőt a románkori terrazzóba vágták, mig a másik kettőt e román terrazzóra épitették. Egyik utóbbi