PARÁDI NÁNDOR: TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÉS ÁRPÁD-KORI EDÉNYEKEN . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)
II. A népvándorláskori és Árpád-kori edénykészítés eddigi eredményeinek rövid összefoglalása
- 18 találjuk változataikat. Általában j<5 megtartásúak. Szinük többnyire a szürke különböző árnyalatait mutatja. Akad közöttük vörösesbe vagy sárgába játszó színű is. Diszitést aránylag ritkán találunk rajtuk. Gyakran fordul elő közöttük olyan edény, amelynek alakját korongclás után felülete egyrészének át simitásával tovább idomították. Ezek között különleges helyet foglal el az e korra jellemző hordóalakú edény. 2 8/ Valamennyit különleges égetőkemencéhen - nyilván a keltáktól kezdve ismert földbevájt edényégető kemencékben-égették ki. A kézikorong használatára - amint már volt róla szó csak egyes, telephelyekről származó cserépdarabok alapján következtethetünk. Külsőleg az edények, úgylátszik semmiben sem különböznek a későbbi, kézikorongon készitettektől. 2./ Germán kerámia. Az az aránylag kevée - bögre, vagy korsóformájú - agyagedény, amelyet nálunk biztosan germán sírokban találtak, anyagtikban, de főleg diszitésmódjukban elütnek a népvándorláskor többi edényeitől. Anyaguk minden esetben finomszemcséjű, tömör, igen Jó égetésűek, csengő hangúak. Szinük törésükben és felületükön egyaránt szürke, többnyire sötétszürke. Kétféle jellegzetes diszitéstechnikát használtak. Vagy pecsétlő benyomkodásával, vagy az edény felületének különböző irányú, keskenyvonalú hesimitásaival alakították ki a mintázatot. Az előbbi esetben a többnyire teljesen átsimított, tehát fényesfelületű edény falába mélyedő mintacsoportokból áll e diszités. / Az utóbbi esetben a vékony, egymástól függetleneokazor ráceszerűen besimitott sávok fénylenek csak ki a különben matt edényfelületből. 2 8/ Akad olyan edény is, amelyen a felület benyomkodásával a1okították ki a diszitést.
