PARÁDI NÁNDOR: TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÉS ÁRPÁD-KORI EDÉNYEKEN . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

I. Általános áttekintés

- lo hogy e tekintetben - főleg a kézzel formált edények esetében eredményeket mutaBBon fel. Mindezek alapján csak fenntartással kockáztatható meg a következő gondolatmenet. Ha a régészeti korok emlékanyagát a fenti szempontokbél nézzük, arra következtethetünk, hogy mér az edényeket szabadkézzel formáló őskori ember - legalább is nagyjából - felis merte az agyag viselkedésének természetét. Ugyanis azt figyelhetjük meg, hogy pl. a nagyobbméretű őskori edényeket s külö nősen az un. házi kerámiát többnyire még olyan területeken,vagy művelődési szakaszokban is, ahol a kisebb edényeket finomabb, keveretlenebb agyagból készítették, - általában kvaroszemekkel, homokkkal stb. kevert, tehát sovány agyagból formálták. Ez pedig zyilván nem véletlen. A kezdetleges, kézzel való formáláskor minél nagyobb edényt készítettek, annál inkább fennállott annak veszélye, hogy felépítés közben az edény összeomlik,vagy száradé« közben szétrepedezik. A gyakorlat megtaníthatta őket arra, hogy lehetőleg kevés vizzel összegyűrt, tehát felépítés közben erősebb tartású, olyan agyagot használjanak, - a helyi adottságok mellett - amely szárítás és égetés közben kevéssé zsugorodik. Erre pedig pl. a kvarcszemekkel, homokkal soványitott agyag igen alkalmas, annál is inkább, mivel az edények kiégetésének alacsony hőfoka nem fenyegetett azzal, hogy a kvaroszemek erősen felduzzadva szétfeszítik, szétrepesztik az edényt. Különösen fontos az ilyenfajta sovány agyag a sütő-főző edényeknél. Ezeknél ugyanis a tűzállóságnak külön jelentősége van. Az őskori tin. házi kerámiának - általában kvarcszekkel kevert, tűzállóbb - anyaga tehát elsősorban nyilván gyakorlati szükségszerűségből üt el a diszkerámiáétól. Az őskor folyamán rendkivül sokféle összetételű agyagból készitettek edényeket és más agyagtárgyakat. Ez területenként, művelődésenként, népenként, sőt azokon belül is változó lehet. Igen figyelemreméltó jelenség az, hogy a fiatalabb kőkor legelejéről olyan finom anyagú és kitűnően formázott agyagedényeket ismerünk /az un. bükki kultúrából/, amilyeneket a kézzel