ZALOTAY ELEMÉR: GELLÉRTEGYHÁZAI ÁRPÁDKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek 7. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)
Néhány temetkezési szokásról
- 53 tatják, hogy voltak olyan esetek is a tűzáldozatos temetkezéseknél, amikor a pogány ritus már akkor elkezdődött, ami kor még a halott nem volt a sirban /erre utal a vár alatt egyenletesen elterülő szénréteg/. Majd az elhelyezett holttest fölött újra máglyát gyújtottak, melyet hirtelen leföldeltek. A néprajzi analógiák alapján e szertartásnak, vagyis az ősi sirtűznek tisztító és a gonoszt távoltarté célja lehetett, amire számos adat áll babonáinkban rendelkezésünkre. A gellértegyházai temető egyharmad részében fordul elő " koporsó s" temetkezés. A koporsók rendszerint feltűnően vastag deszkalapokból készültek, mindig az elhuny-t testi méretei szerint. Összeszáradt, porrákorhadt állapotban is gyakran meghaladták a 7 cm vastagságot, az 5-6 cm-es sűrűn fordult elő, mig ennél vékonyabbat ritkán észleltem. Aligha voltak fűrésze]! deszkák, hanem ácsolt, bárdolt félgerendák, pallincsok. E mellett a vastagság mellett bizonyítanak a vasezegek is. Koporeófenék, vagy fedél nem volt megállapítható. A vasBzegek nagysága, vastagsága is arra figyelmeztet,hogy nem szabad ezt a temetkezési módot és ezeket a koporsókat mai fogalmaink szerint megítélnünk. Minden adat azt mutatja, hogy az eddig koporsónak jelzett alkalmatosságok nem voltak igazi koporsók, hanem a 2o8. számú mészalapú sir mintájára készített, deszka, vagy gerenda keretek, melyeket négy nagy szeggel, vagy a 155. sir tanúsága szerint, erős keretpántokkal összeerősitettek és a kiásott sirüregbe helyeztek fenék nélkül, igen gyakran vasszeget sem használtak. Ilyen fakeretes temetkezést Ismerünk Kaszaperről,/3/ ahol a 91. és több más sirban volt fakeret, Foltinyi és Korek Csaotón már a koporsóvasalásokkal is behatóan foglalkoznak. A 6. sir kapcsán megállapítják, hogy pl. a 15. sir koporsójának nem volt feneke./4/ Hasonló értelemben szólnak a publikációk Me /3/ Bálint Alajost Dolgozatok 1938. 139-183. /4/ Csecstói középkori templom és temetők. Alf.Tud.Int.Évk.I. köt. 149«